1635. évi XI. törvénycikk

azokkal szemben, a kik portyáznak s ép azért a közbékét megzavarják; továbbá a kik a szomszédos törökökkel engedély nélkül, veszedelmes pajtáskodást folytatnak, miben állapodnak meg?

A karok és rendek előtt nyilván tudva van, hogy Ő szent felsége mennyit fáradozott azon, hogy a törökökkel az ország javára, előmenetelére és biztosabb fennmaradására oly nagy költséggel és gonddal annyiszor megkötött békét és nyugalmat állhatatosan megtartsák.

1. § Mégis vannak olyanok, a kik a közbékéhez és fennmaradáshoz való ragaszkodásukat háttérbe szoritva, csupán az önhaszonlesés vágyától ragadtatva, a törökök ellen titkon és nyiltan portyázni és őket annyira ingerelni szokták, hogy ez által azokat néha a faluknak ujabb leigázására, meg sok ártatlannak legyilkolására és elfogására bőszitik.

2. § Ennélfogva megállapitják, hogyha ilyeneket találnak (valamint azokat is, a kiket Ő felsége előzetes tudta nélkül a szomszéd törökökkel barátságban, beszélgetésben, levelezésben avagy veszélyes pajtáskodásban találnak), azokat ha véghelybeliek, a katonai fegyelem rendje és szigora szerint azonnal elfogják és megbüntessék; ha pedig Ő felsége zsoldján kivül állanak, az olyanok, valamint azok védői és pártfogói ellen, az alispánok, az igazság földeritése után, a vármegyékben törvényesen eljárjanak.

3. § Ha pedig ezek hatalmasabbak volnának annál, hogysem a vármegyék birái megfékezhetnék, a vármegyék azokat Ő felségének jelentsék fel, hogy igy az ilyenek ellen mint a béke megzavaróinak pártolói ellen, az eljárást megindithassák és őket illő büntetéssel sujthassák.