A várak, szabad királyi és mezővárosok, faluk és puszták közt vitás többi mesgyékre és határokra nézve megállapitották, hogy az egyes vármegyék, a melyekben ilyen viszályok vannak, az egyik vagy mindkét félnek megkeresésére keblükből bizonyos és kellő számu nemeseket küldjenek ki és ha jónak látják, igazságszerető és törvénytudó nemeseket a szomszéd vármegyékből is hivjanak meg.
1. § Ezek a fő- vagy alispánnal és egy szolgabiróval (ha esetleg nem érdekeltek), valamint a főpapok vagy káptalanbeli személyek valamelyikével és az itélőmesterrel együtt, a hol ezek könnyen előtalálhatók (a középrendüek és szegényebbek egyedül az alispánnal és egy szolgabiróval is megelégedvén), az ilyen határok szinhelyére kiszállva, a viszálykodó felek követeléseinek és bizonyitékainak megszemlélése és megértése után Isten és az ő igazsága szerint, még határjelek felállitásával és kitüzésével is, határozhassanak: mindazáltal a jog épségben maradván arra, hogyha valamelyik fél az ilyen határokra nézve többet remélne, azt végrehajtás után maga módja szerint kereshesse:
2. § Ha azonban magoktól a felektől akkor elegendő felvilágositást nem nyernének, ugy, hogy közöttük véglegesen határozni sem tudnának; akkor a felek közt a vitás területeket arányos részekre oszszák és elkülönitsék s az ily megosztással és elkülönitéssel mindkét fél tartozzék és köteles legyen mindaddig megelégedni, a mig az ilyen területek tulajdonára nézve idők folytán az illetékes és rendes biró előtt, a maga módja szerint felmutatandó kiváltságlevelek erejénél fogva s más bizonyitékok alapján törvényt tehetnek és itéletet hozhatnak.
