1635. évi XLV. törvénycikk

a szegény népet rakonczátlankodásukkal nyugtalanitó devecseriek és a többi csavargók megfékezéséről

Továbbá a devecserieknek, meg a többi e néven csavargók rakonczátlanságának megfékezésére nézve, a kik a szegény népet nyugtalanitják, megállapitották, hogy a mostani földesuruk őket ugy a régebbi kihágásaikért kellőleg megbüntesse, mint jövőre is, megkeresésre, ha eddig szokásos szilajságukkal fel nem hagynak, a károsultak kérésére őket szigoruan és mulhatatlanul megfenyitse.

1. § A mit ha ez elmulasztana vagy megtenni nem akarna és ugy maguk, mint az ő nevük alatt mások, hasonló rakonczátlanságokat folytatnának, ne csak a főispánnak, meg a vármegyének, hanem a többi szomszédos nemes kapitányoknak is szabad legyen őket elfogatni és érdemük szerint megfenyiteni.

2. § Viszont: senkit jövőre oda be ne fogadjanak, a kinek állandó lakása vagy háza nincsen és földmivelést nem folytat, a melyből magát fentarthassa.

3. § És azokat, a kik más véghelyekről vagy a földesurak szolgálatában levők, meg jobbágyaik közül oda szöktek vagy jövőre oda szöknének, azokat mindenesetre visszaállitani és kiadni tartozzanak.

4. § Mindezeket akkor fogják legjobban czélhoz juttatni, ha élőkre minél előbb valamely becsületes és derék férfiut (a kinek fegyelmezése alatt legyenek) kapitányukká tesznek.