A karok és rendek értesülvén arról, hogy az Ő felségétől kiváltságolt hajdu városokon kivül, az ország felső részeiben akadt egynéhány más hely is, a milyenek a Tiszán tul: Nyiregyháza, Téglás, Szent-Mihály, Dob, Böd, Ujfejértó és Bátor; a Tiszán innen pedig: Hernád-Némethi, Hidvég és Kesztel, meg több hasonló, a melyeknek nagy része, ámbár a törököknek adózik, mégis minden adó- és taksa fizetést megtagad.
1. § Ép azért megállapitják, hogy a kiváltságolt hajdu városok a részökre engedett puszták határaival megelégedjenek és mások fekvőjószágainak a bitorlásától tartózkodni kötelesek legyenek.
2. § Az elől emlitett többi helyek hajdu lakóit pedig, a dolog valóságának felderitése után, ha ilyenek volnának, a jobbágyság állapotába visszahelyezzék és a földes urak őket az összes közös adózásoknak, ingyen munkáknak, valamint dézsmáknak, a parasztokkal egyenlő teljesitésére, meg a maguk közé fogadott jobbágyoknak visszahelyezésére szoritsák, a közbecsün visszaváltható ama hely elvesztésének büntetése alatt, a honnan az ilyen szökevény jobbágyokat harmadizben visszakövetelték.
3. § És mivel az emlitett Hidvég község lakói most egy földesurat sem ismernek el addig, a mig az ő tulajdonos földesuruk, az egri püspök őket vissza nem váltja (a mi a püspök urnak mindig szabadságában áll), mindenben Zemplén vármegye kormányzásától és joghatóságától függjenek és a hozzájok szökött jobbágyokat, az ország törvényei szerint, annak a helynek elvesztése terhe alatt, visszaállitani kötelesek legyenek.
