Szlavoniába és Horvátországba: nagyságos Malekóczy Miklóst és nemzetes Znyka Péter, szlavonországi itélőmestert, Damjanich Zsigmond, zágrábvármegyei alispánt, Spolarich Pétert, Appallenich Tamást, Ruchich Jánost és Rigyanecz Pétert.
1. § És a jelen törvény erejével elhatározzák (egyiknek vagy másiknak a távolléte ellent nem állván), hogy ez országgyülés bevégeztével, a vármegyéktől az értesitést megkapván, az ilyen vámokat (ha ugyan bátorságosan történhetik) titkos vizsgálattal megszemléljék, máskülönben pedig az ebben jártas emberek esküje mellett kikémleljék és ha szükségteleneknek, vagy pedig a felettébb való és visszaélés utján behozott vámszedés miatt ártalmasaknak találnák, azokat azonnal teljesen eltörölhessék és eltöröljék, ezeket pedig türhető mennyiségre alászállithassák és alászállitsák.
2. § A ki pedig a biztosok rendelkezésének és határozatának nem engedelmeskedik, hanem annak megvetésével az ilyen vámszedéshez ragaszkodik; azt a dolog valóságának felderitése után, azon birtokának vagy birtokrészének, a hol ez a vám állott, az elvesztésében, biróilag elmarasztalják; és az ilyen birtok vagy birtokrész, a közbecsü szerint való visszaváltás mellett, a királyi fiscusra szálljon.
3. § Hogy pedig az ilyen vámzaklatások jövőre teljesen megszünjenek, Ő felségét alázattal arra kérik, hogy a vármegye különös és kielégitő tájékozása és ajánlata nélkül vámokat senkinek se adományozzon.
