Mi, harmadik Ferdinánd, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár és Németország, Magyarország, Csehország, Dalmátia, Horvátország és Szlavonia stb. királya, Ausztria főherczege, Burgundia, Styria, Karinthia és Krajna herczege, Morvaország őrgrófja, Tirol és Görz grófja, sat., a jelen levelünk rendiben adjuk emlékezetre és tudtára mindenkinek, a kit illet:
1. § Hogy a midőn mi (a boldog emlékü második Ferdinánd császári és királyi felségének, a mi nagyon kedvelt szülőnknek és elődünknek halála után) ennek az országnak, a mi Magyarországunknak kormányzását, Isten segitségivel átvettük volna, az országnak fentartásáról, békéjéről és köznyugalmáról hasznosan gondoskodni kivánván, a mi Magyarországunk összes karainak és rendeinek szent Máté evangelista ünnepére, azaz, szeptember hó huszonegyedik napjára, a mi szabad királyi Pozsony városunkba közönséges országgyülést hirdettünk volna, a melynek mi is személyesen az élén állánk, a kölcsönös tárgyalások bevégzése és az országgyülésnek befejezése után, ugyancsak a főpap és báró urak, nemesek és a mi mondott Magyarországunk többi karai és rendei a mi felségünk személye elibe járulván, az ugyanazon országgyülésen, mindnyájuk közös akaratával, szavazatával és kölcsönös egyhangu beleegyezésével hozott czikkelyeket adták és terjesztették előnkbe.
2. § Alázattal esedezvén előttünk, hogy mi azokat a czikkelyeket összesen és egyenkint, mindazokkal, a melyeket azokba külön-külön befoglaltak, helyeseknek, kedveseknek és tetszőknek tekintvén és azokhoz királyi jóváhagyásunkat megadván, királyi hatalmunknál fogva kegyelmesen elfogadni, helybenhagyni és megerősiteni, és ugy mi magunk megtartani, mint másokkal is mindenkivel, a kit illet, megtartatni méltóztatnánk.
3. § A mely czikkelyeknek a tartalma ez:
Előbeszéd, a melyben az ország karai és rendei Ő felségének az ország és az országlakók iránt tanusitott kegyelmes és atyai gondoskodásáért és támogatásáért alázatos köszönetet mondanak és az országgyülési czikkelyeket megerősités végett fölterjesztik
Valahányszor ennek a nemes Magyarországnak és az ehhez kapcsolt országoknak hű karai és rendei, a római birodalom szentséges császári és királyi felségének, a megdicsőült néhai második Ferdinánd császárnak és királynak és egyben az ő legkegyelmesebb atyjuknak, az ő törhetlen lelke dicsőséges erényeit és a hazára egész jó indulatából kiárasztott különböző jótéteményeit lelkeikben felujitják, mindannyiszor Ő szent felsége iránt sokkal nagyobb lelki indulattal vannak, mint a mennyit kifejezni tudnak; mert mindazokat Ő szent felségében az ő legkegyelmesebb urukban is látják, ugyannyira, hogy a fiuban az atyát ujra élve találják és a maguk vigasztalásukra nézve elismerik, hogy az idők legsulyosabb viszonyai között, ez az Isteni gondviselés műve és rendelése.
1. § A mely dolognak legvilágosabb bizonyitéka abból is kitünik, hogy a római szent birodalomnak, sőt az összes keresztyénségnek legfontosabb ügyei között is, ezen nemes Magyarország fennállásának és nyugalmának a biztositására annyi időt reászánni és az elintézendőknek tárgyalására magát kegyelmesen elhatározni méltóztatott.
2. § És jóllehet, hogy a karok és rendek alázattal beismerik, hogy Ő felségének ez a hivei iránt tanusitott kegyelmessége és valóban atyai jóindulata az ő mindennemü ragaszkodásuknál nagyobb, mégis a mennyire azt elméjükbe foghatják, azért hálás köszönetet mondani meg nem szünnek és Ő szent felségének a legszerencsésebb országlásáért és állandó boldogságáért imádkoznak.
3. § A közben pedig az Ő szent felsége iránt illő minden hódolattal, a jelen idő és a mostani körülményekhez alkalmazottan, úgy Ő felségének a közbékét és fenmaradást tárgyazó üdvös előterjesztéseire, mint a sérelmeknek Ő felsége részéről való kegyelmes elintézésére nézve, egyértelemmel meghozott és egybeállitott végzéseknek a czikkelyeit fölterjesztik, alázattal kérvén Ő szent felségét, hogy azokat királyi hatalmánál fogva kegyelmesen helyben- és jóváhagyni, megerősiteni és úgy maga megtartani, mint az összes hiveivel is megtartatni méltóztassék.
