1638. évi III. törvénycikk

a béke állandósitása ügyében való tárgyalásra a török portához küldendő ünnepélyes követségről, meg arról, hogy ebbe a magyar nemzethez tartozó személyt is nevezzenek

Minthogy pedig nyilvánvaló, hogy Magyarország az összes keresztyénség ellenségének, a törököknek mindenfelőlről legveszedelmesebb szomszédságával érintkezik és hogy ezek a nagy költségek reáforditásával már ezelőtt megkötött és elhatározott békét épen semmibe se veszik és nemcsak a szegény népet háborgatják és elhurczolják, hanem még a falukat is joghatóságuk és hódoltságuk alá kényszeritik, a határokat és területeket elveszik, bitorolják; végül végvárakat javitnak, változtatnak.

1. § Addig is tehát, a mig az isteni bölcseség tetszéséből, ennek a kegyetlen ellenségnek az istentelen törekvéseit másként visszatartóztathatnák, elhatározzák, hogy Ő szent felsége a maga kegyelmes elhatározásához képest, a török portához minél előbb ünnepélyes követséget küldvén, ebbe a követségbe a magyar nemzethez tartozó, alkalmas és a magyar ügyek intézésében járatos és a magyar tanácstól kellő irásbeli utasitásokkal ellátott személyt is nevezzen és küldjön ki; és gondoskodjék arról, hogy ott, a követeknek közös közremunkálásával és ügyességével, ugy a béke állandósitásának ügyében tárgyaljanak, mint a törökök kihágásait is élethüen előterjeszszék.