1638. évi IV. törvénycikk

megfenyitése és büntetése azoknak, a kik a törökökkel kötött békét megsértik és megháboritják avagy bármiképen valamely kirohanást, ingerkedést és kártételt követnek el

Minthogy a mostani idők és körülmények ugy állanak, hogy az előrebocsátottakhoz képest, ugyanezzel az ellenséggel, a nagy költségekkel és gonddal megkötött békének megrontására semmiképpen alkalmat szolgáltatni nem szabad; és még is akadnak olyanok, a kik a köznyugalom és fennmaradás szeretetével nem gondolva és az erre nézve alkotott törvényektől nem remegve, még az ujabban hozott 1635-ik évi 11-ik törvénycikkely ellenére is, a törököket, magán kirohanásokkal a felsorolt bántalmakra kihivni és ingerelni szokták:

1. § Ennek okáért megállapitják, hogy ha a véghelyek kapitányai, avagy az Ő szent felsége zsoldjában álló bármely más véghelybeliek ezutánra, a köznyugalom és fennmaradás romlására, ilyen vakmerő cselekvényeket és a törökök ellenében boszantásokat elkövetni merészelnének; ezeket a generális urak a vármegyéknek avagy csak egy vármegyének is a bejelentésére, a szomszéd vármegyék biráinak is a meghivása mellett, a katonai törvények szerint érdemlegesen elitéljék és megbüntessék.

2. § Továbbá, hogy ha a generális urak az ilyen igazságszolgáltatástól akármiképpen vonakodnának, ezeket a vármegye vagy a vármegyék, a kapitányokkal és a többi megnevezettekkel együtt, valamint a zsoldban nem álló többi hatalmaskodókat, meg a csavargók és más közbéke rontók pártfogóit is, Ő szent felségének panaszosan jelentsék föl.

3. § A nemeseket és a vármegyékben akárhol tartózkodó és megtalálható csavargókat pedig, az előbb emlitett törvénycikkely értelmében itéljék el és büntessék meg.