Továbbá, a midőn látnák, hogy a régi katonák fizetésére kitalált és a kalmárságot üzők, meg a rendes harminczad fizetéssel tartozók részéről fizetendő az a fél harminczad illeték, a melynek bevételét az 1635-ik évi 1. törvénycikkely csupán az akkor tartott országgyülést legközelébb követő két évre rendelt el, nem megvetendő hasznot hajtott:
1. § Most is megállapitották, hogy az előbb idézett 1635-ik évi 1. czikkely tartalmához képest, ugyanazt a félharminczad illetékét, a legközelébb jövő Szentgyörgy naptól kezdve, csupán az azt követő két évre, de nem tovább, az ország minden részében fölszedjék, de máshová, mint az ott megrendelt szükségletre semmiképpen se forditsák.
2. § De letelvén a két esztendő, azt tovább fizetni senkise tartozzék.
3. § Hogyha pedig a kereskedők közül valaki ennek a félharminczadnak a fizetésével már hátrálékban volna és azt a törvénycikkely záradékára támaszkodva (csupán két évre) a kamarának fizetni nem akarná, akkor a kamara ezt a fizetéshátrálékot a jelen törvény erejénél fogva felhajthassa.
