Minthogy arra nézve, hogy a kapitányok az ország törvényei alatt álljanak és hogy a mágnás urak meg a nemesek joghatóságába semmi szin alatt bele ne avatkozzanak s azt maguknak ne is követeljék; meg hogy a szegény népnek nyomorgatásától és egyéb bántalmak okozásától még hivataluk vesztése alatt is tartózkodjanak, igen szigoru végzések, jelesül: az 1608-ik évi koronázás előtt kelt 11-ik; az 1618-ik évi 20-ik; az 1622-ik évi 23-ik; végül az 1635-ik évi 53-ik törvénycikkelyek állanak fenn; mindezeknek Ő szent felsége kegyelmes elhatározásához képest is, ugy a törvényeknek a kapitányok részéről való megtartására, mint ugyanazoknak a kapitányoknak megfenyitésére nézve, a megujitása és megerősitése mellett, az ország és az országlakók nyugalmasabb állapota érdekében, a karok és rendek, végre valahára a foganatba vételét (valamint azt is, hogy a komáromi alkapitány magában a várban lakjék és a főkapitány távollétében a várőrök attól függjenek) elhatározzák.
