1638. évi XXII. törvénycikk

arról, hogy a kapronczai katonáknak és a többieknek vakmerőségét, a kik a somogyvármegyei lakosok ellen bántalmakat és rakonczátlanságokat követnek el, megzabolázzák, valamint arról, hogy a szlavoniai nemességnek méltatlanságot okozó körösi kapitány, meg a rakonczátlankodó károlyvári katonaság és a zengi kapitány ellenében, a czikkelyekhez képest, miképen kell eljárni?

Minekutánna Somogyvármegye dúlása miatt, a kapronczai, dernői és szent-györgyvári katonák, meg a kapronczai és szentgyörgyi kapitányok alattvalói ellenében a tömeges méltatlankodások és panaszok meg nem szüntek; épen úgy azok sem, a melyeket a szlavonországi nemességgel szemben, a körösi kapitány, régebben okozott, sőt ezek az 1635-ik évi végzések erejével kiküldött biztos urak jelenlétében, a bizottság eljárása alatt, az ujabban elkövetettekkel még halmozódtak; hasonlóképen azok is, a melyeket a károlyvári katonák és a zengi kapitány az adriai tenger környékén elkövettek, még most is fenforognak; mindezeknek okáért a karok és rendek az emlitett 1635-ik évi 36. 37. és 39-ik czikkelyekben előirt eljárás megtartását elhatározzák.

1. § Minthogy pedig az emlitett körösi kapitánynak az előrebocsátott czikkelyekben, jelesül pedig az 1635-ik évi 39-ik és az ebben idézett 1618-ik évi 33-ik és az 1622-ik évi 49-ik czikkelyben foglalt fenyitéssel kellett volna meglakolnia, a karok és rendek alázattal kérik, hogy Ő szent felsége azt többször tett kijelentéséhez képest végre valahára végrehajtani méltóztassék.