Jóllehet, hogy az 1622-ik évi 16-ik törvénycikkely az olyan letéteményesek ellenében, a kik kötelességükről és hüségességükről megfeledkezve, a náluk elhelyezett bármiféle dolgokat az ezek törvényes urainak, örököseinek és kétségtelen utódainak kiadni és visszabocsátani vonakodnak, a különös eljárás meg van irva, mindazonáltal, minthogy az országlakók látják, hogy a nyolczados törvényszékek ritkán tartása, meg az eljárás lassu menete miatt igen sok őrzésbe adott tárgy, azok legnagyobb kárára elveszésnek és végleges elidegenitésnek van kitéve:
1. § Ennek okáért a karok és rendek helyénvalónak látták, hogy ha az ilyen letéteményesek és ezeknek örökösei, meg utódai, a károsultak kérése alapján, a vármegyék szolgabirái utján történt törvényes megkeresésre, bármely letett tárgynak a visszaadását egészben vagy részben megtagadnák, akkor velük, mint hatalmaskodókkal szemben, a rövid eljárásról szóló czikkelyek értelmében az abból származott károk megtéritése mellett lehessen eljárni.
