Mi, harmadik Ferdinánd, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár és Németország, Magyarország, Csehország, Dalmátia, Horvátország, Szlavonia stb. királya, Ausztria főherczege, Burgundia, Stiria, Karinthia, Krajna herczege, Morvaország őrgrófja, Tirol és Görcz grófja stb., jelen levelünk rendén adjuk emlékezetére és tudtára mindeneknek, a kiket illet:
1. § Hogy miután hiveinknek, Magyarországunk és alávetett részei főpap urainak, báróinak, mágnásainak, nemeseinek és többi karainak és rendeinek, abból a czélból, hogy a belzavargások megszüntével és az áldásos béke utólagos helyreálltával, kegyes és atyai indulatunknál fogva ez országunk közszükségein kegyelmesen segitsünk, előbb az elmult ezerhatszáznegyvenhatodik évben, szent Fülöp és Jakab apostolok napjára vagyis május hónap első napjára szabad királyi Pozsony városunkba kegyesen országgyülést hirdettünk, és ezt a határidőt később bizonyos és törvényes okokból más határidőre, tudniillik szent Bertalan apostol napjára, vagyis ugyanazon évnek elmult augusztus hónapja huszonnegyedik napjára halasztottuk: nevezett Magyarországunknak ugyanazon főpap urai, bárói és nemesei s többi karai és rendei, kölcsönös tárgyalásaik elvégeztével és az országgyülés befejeztével, nekünk, a ki ezen a közönséges országgyülésen személyesen elnököltünk, az alább következő czikkelyeket mutatták és terjesztették elé, a melyeket azon a gyülésen közös akarattal és szavazattal s egyenlő s egyértelmü megegyezéssel határoztak el.
2. § A legalázatosabban könyörögvén előttünk, hogy az összes czikkelyeket és az azokban foglaltakat együtt és egyenként helyeseknek, tetszésünkre és kedvünkre levőknek tartván, és azokhoz királyi beleegyezésünket adván, királyi hatalmunknál fogva kegyesen elfogadni, jóváhagyni és megerősiteni, és ugy mi magunk megtartani, mint minden más érdekelttel megtartatni méltóztassunk.
3. § A mely czikkelyeknek tartalma im ez:
Előbeszéd, a melyekben az ország karai és rendei Ő felségének az országról és országlakósokról való kegyes és atyai gondoskodásáért és azok védelmének elvállalásáért alázatosan köszönetet mondanak és az országgyülés czikkelyeit megerősités végett elé terjesztik
Midőn ennek a nemes Magyarországnak összes karai és rendei, a császári és királyi szent felségnek, az ő legkegyelmesebb uruknak, azokat az ő jóságos szivéből, mint valamely gazdag éléstárból eredő legkegyesebb és több mint atyai jótéteményeit, a melyekkel Ő császári és királyi szent felsége ezt az ő országát és a magyar nemzetet már különben is elvállalt uralkodásának elejétől fogva, de kiváltképen az utóbbi években, a mikor az országot belháboruinak legerősebben lángoló szövétneke és a szomszéd ellenségek bősz fegyverei végenyészettel fenyegették, a legbőségesebben elárasztotta, mélyen emlékükbe vésik, nem mulaszthatják el, hogy a legnagyobb hálára fakadjanak és Ő császári és királyi szent felségének egészségeért, legfelségesebb házának dicsőségeért és boldogságáért mindenkor alázatos kéréseikkel esedezzenek a mindenható jó Istenhez.
1. § Mert nyilvánvaló és maguk a tények a legvilágosabban bizonyitják, hogy Ő császári és királyi szent felsége semmit sem óhajtott szentebbül, mint azt, hogy az egész keresztény köztársaságnak sok fontos ügyével és a római birodalomnak s más országainak és tartományainak a gondjaival való elfoglaltsága mellett is, Magyarország megvédésére és föntartására is olyan módot találjon, hogy azt üdvös tárgyalásokkal és intézkedésekkel az utóbbi évek bellázadásaitól és a kebelében garázdálkodó fegyverektől megszabaditván, részére végre-valahára az óhajtott béke és nyugalom gyönyörűségét visszaszerezze.
2. § Miután ezt Ő császári és királyi szent felsége, semmi fáradságot és költséget sem kimélve, nemcsak szerencsésen megkezdette, hanem véghez is vitte, nehogy mégis az óhajtott béke épsége és a meghasonlott kedélyek közt létesült egyesség és barátság, valamint a haza jóléte valaminek a hijával legyen, az ország hű karainak és rendeinek ide Pozsonyba közönséges vagyis országgyülést hirdetett, hogy az ország karaira és rendeire nézve felette kedves legfelségesebb jelenlétében, kegyes előterjesztéseivel és hű országlakosai sérelmeinek szokásos előadásával az is, a mi ugy a béke teljességére nézve még kivánatosnak látszik, mint különben is az ország közjavára, megmaradására és föntartására tartozik, olyan elintézést nyerjen, hogy annak elvégezése és helyes elintézése előtt, még ha sok idejébe és a legnagyobb költségébe kerülne is, ne távozzék el hű országlakosai köréből más, az egész kereszténység javára néző ügyeknek az ellátására.
3. § És ámbár a hű karok és rendek Ő császári és királyi szent felségének erre a kegyelmére egyáltalán nem tartják magokat méltóknak és azt eléggé meg sem hálálhatják, mindamellett biznak abban, hogy Ő császári és királyi szent felsége, az ő császári és királyi kegyelmének megérdemlését illetőleg jövőre is nem az ő gyengeségüket, hanem az ő irántok és az egész ország iránt érzett és veleszületett atyai kegyességét fogja mindenkor szeme előtt tartani és hogy ezt az ő atyai pártfogását és gondoskodását és különös aggódását soha, semmi időben sem fogja tőlük megvonni, sőt inkább, hogy azokat a czikkelyeket és határozatokat is, a melyeket a karok és rendek Ő császári és királyi szent felségének az előterjesztései és a karok és rendek sérelmeire adott kegyelmes válasza, valamint más, az ország közjavára czélzó ügyek tárgyában ugyancsak a császári és királyi felség óhajára és parancsára közös akarattal és megegyezéssel alkottak és legfelségesebb trónja elébe terjesztettek, kegyelmébe és védelmébe fogandja, jóvá- és helybenhagyandja s minek ő maga meg fogja tartani, mind másokkal is meg fogja tartatni.
