A császári és királyi szent felségnek e Magyarország, iránt érzett különös kegyelme abból is kitünik, hogy a néhai boldog emlékezetü Galanthai Eszterházy Miklós gróf urnak, különben aranygyapjas vitéznek és az ország nádorának a helyébe, az ország uj nádorának a megválasztatását és beállitását kegyelmesen elhatározni, és hü országlakosainak óhajtását kegyesen teljesiteni méltóztatott, a leghiresebb családokból a származásuknál és jeles tulajdonságuknál fogva legnemesebb férfiakat jelölvén ki és állitván kegyesen hü országlakosainak szine elébe, hogy azok közül válaszszanak.
1. § A kiválasztott méltóságos férfiak sorából föltünt tehát mások előtt méltóságos trákostyáni Dráskovith János gróf ur, különben Dalmátia, Horvátország és Szlavonia bánja, a ki részint fényes származásánál, részint kitünő testi és lelki tehetségeinél és ritka hüségénél meg a császári és királyi felség és az ő egész felséges háza, valamint e Magyarország körül szerzett érdemeinél fogva méltó volt arra, hogy a karok és rendek őt az országnak Ő császári és királyi szent felsége után való legfőbb tisztségére, a nádori méltóság tisztségére emeljék, avval a hatalommal és joghatósággal, melyet az ő esküje, az ország törvényei és a császári és királyi felség szerencsés megkoronázása alkalmával megállapitott hetedik feltétel is megkivánnak.
2. § A kit Ő császári és királyi szent felsége is, mint hü szolgáját, az ő nádori méltóságának a hatalmában kétségkivül megtartani és megvédeni méltóztatik.
