Minthogy Ő szent felsége azokat a belviszályokat, a melyek ez országban nem régiben támadtak, az ő atyai kegyességénél fogva, békés eszközökkel lecsillapitani és a nagyságos erdélyi fejedelemmel, Rákóczy György urral és párthiveivel bizonyos biztosainak közbenjöttével bizonyos feltételek alatt kegyesen békét kötni méltóztatott, és az ország karaitól és rendeitől kegyesen azt kivánta, hogy az eme béke tárgyában kelt oklevélhez beleegyezésüket adják: az ország összes hű karai és rendei, Ő felsége kegyes kivánságába a legalázatosabban beleegyezvén, Ő szent felségének ezt az oklevelét (a papi rendből való uraknak és bármely más világi katholikusoknak ellentmondásai ellent nem állván, sőt ezeknek örök időkre semmi ereje sem lévén), a jelen határozatok közé iktatván, elfogadták, jóváhagyták és megerősitették.
1. § A mely oklevél következőképen hangzik:
2. § Mi, harmadik Ferdinánd, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár és Németország, Magyarország, Csehország, Dalmátia, Horvátország és Szlavonia stb. királya, Ausztria főherczege, Burgundia, Brabant, Stiria, Karinthia, Krajna herczege, Morvaország őrgrófja, Habsburg, Tyrol és Görcz stb. grófja, jelen levelünk rendén adjuk emlékezetére és tudtára mindeneknek, a kiket illet:
3. § Hogy midőn Magyarországunkban az utóbbi legközelebb mult időkben bizonyos belső lázadások és ellenségeskedések támadtak és ennek következtében az ország békéje, csendje és nyugalma felzavarodott, mi, atyai és kegyes indulattól vezérelve, hogy a keresztény vér ontását megkiméljük, és hogy az országban való minden viszály megszüntével a honfiak nyugalmat és csendet élvezzenek, ezeket a kitört zavarokat inkább az egyezkedés békésebb eszközeivel, semmint fegyveres erővel óhajtván lecsillapitani és elfojtani, nagyságos Rákóczy György erdélyi fejedelemnek, Magyarország némely részei urának, a székelyek ispánjának és a pártjához szegődött magyaroknak a kivánságára és követeléseire kegyelmesen elhatároztuk magunkat.
4. § És azoknak a rendje, a mikbe kegyelmesen belenyugodtunk (a mint nemcsak a nagyszombati egyezkedés alkalmával, hanem legutóbb is, az előbb nevezett erdélyi fejedelemhez követül küldött hivünk, nemzetes Török János, különben magyar kamaránk tanácsosa révén a megállapodás történt) ilyen módon következik:
5. § Először: A mi a vallás ügyét illeti, az 1608. évben, a koronázás előtt kiadott 1. czikkelynek és a királyi hitlevelek 6. feltételének és az e tárgyban később kelt más országos törvényeknek erőben hagyásával és az eddig előfordult különböző akadályok és magyarázatok mellőzésével, kijelentettük és határoztuk: hogy az ország összes karai és rendei és a szabad városok, nemkülönben a kiváltságolt mezővárosok és az ország határszélein levő magyar katonák vallásukat, a templomok, harangok és temető szabad használata mellett, mindenütt szabadon gyakorolják és senkinek sem szabad bárkit is az ő vallásának szabad gyakorlatában bármely módon vagy bármely ürügy alatt zavarni és akadályozni.
6. § Másodszor: Arra nézve, hogy a Parasztok az ő vallásukban nem gátlandók és nem háboritandók, kijelentettük és határoztuk, hogy az ország jó békéje és nyugalma kedveért, az előbb érintett czikkely és föltétel erejénél fogva, őket sem szabad vallásuknak a fentebbihez hasonló szabad gyakorlatában, használatban és követésében, sem Ő királyi felségének vagy szolgáinak, sem földesuraiknak bármi módon vagy bármely ürügy alatt háboritani vagy akadályozni, legyenek bár határszéliek vagy mezővárosiak avagy falusiak, bármely földesurnak vagy fiscusnak a fekvő jószágain; a kiket pedig eddiglen akadályoztak, kényszeritettek vagy háboritottak, azoknak engedjék meg, hogy vallásukat ismét szabadon használják, gyakorolják és követhessék, és más, az ő vallásukkal ellenkező szertartások végezésére ne kényszeritsék.
7. § Harmadszor: Megegyeztünk egymás közt abban is, hogy az egyház lelkészeit vagy hitszónokait azoknak a mezővárosiaknak vagy falusiaknak a plébániáiból jövőre senki és semmi szin alatt el ne mozdithassa és ki ne zavarhassa, azokat pedig, a kiket eddigelé elmozditottak, szabad legyen visszahozni vagy helyökbe másokat beállitani.
8. § Negyedszer: Ugy az 1638. évben Ő felsége elébe terjesztett, mint a később bekövetkezett sérelmek körül fenforgó kérdéseket, a melyek a vallás ügyét és a templomfoglalásokat illetik, az ország nyugodtabb megmaradása és a szivek egyessége kedveért, az elsőben tartandó jövő országgyülésen, az evangelikusoknak adandó elégtétel mellett, vagy az országlakos urak barátságos egyezkedésével kell elenyésztetni vagy Ő felsége hatalmával véglegesen kiegyenliteni; és a kiknek a javára a templomok használatát itélik, azokéi legyenek a plébániák jövedelmei is, és templomfoglalások többé ne történjenek; a jelen zavaros időben mindkét oldalról elfoglalt templomokat pedig ugy az előbb emlitett evangelikusoknak, mint a katholikusoknak is, az oklevelek kicserélése után azonnal adják vissza. Mind a katholikus, mind az evangelikus vallásu embereknek a sérelmeit, a melyek a vallás dolgában jövendő időkben is föl fognak merülni, ugyszintén mind a katholikusoknak, mind az evangelikusoknak más sérelmeit is, a tizenhét föltétel szerint, az evangelikusok sérelme nélkül Ő felsége fogja az egyes országgyüléseken teljesen kiegyenliteni.
9. § Ötödször: Megegyezés jött létre az iránt is, hogy Ő felsége a vallás dolgát illető törvények áthágói ellenében is a jövő országgyülésen vagy Ulászló király 6. decretuma 8. czikkelyének a megujitásáról és megtartásáról fog gondoskodni, vagy bizonyos végrehajtó kirendelésével illő büntetést méltóztatik határozni.
10. § Hatodszor: Elhatároztuk, hogy a törvények bővebb felvilágositása és az országlakosok további viszálykodásainak megszüntetése végett mindezeket az előrebocsátottakat a legelőbb tartandó országgyülésen megerősitvén, az ország törvényei közé kell iktatni.
11. § Hetedszer: Hasonló módon megállapodás történt az iránt, hogy az eme békekötés alkalmával mindkét részről megbeszélt és tárgyalt dolgok, ugymint a szentszék állapota, a jezsuita papoknak az országtól való személyes távoltartása, második Endre decretumának első Lajos részéről történt megerősitése, a tizedek bérbeadása tárgyában kelt 1548. évi 61. czikkely megujitása és foganatos megtartása, az egyháziaknak vagy világiaknak az ősi javak elidegenitésétől való tartózkodása, az országgyülésre meghivatni szokott személyek kiválasztása és a szavazatoknak az országgyűlésen való összegyűjtése és mérlegelése, idegen katonáknak az 1625. évi 24. czikkely értelmében, az országból való kitakaritása, valamint a magyar katonáknak az ország végvidékeiből való ki nem vitele, az ország nagyobb vagy kisebb hivatalainak és tisztségeinek valláskülönbség nélkül való osztogatása, a törvény és közigazság kiszolgáltatása, a Magyarország érdekében a törökökkel vagy bármely más szomszéd nemzettel folytatott minden tárgyalásnak született magyar világi személyek utján való eszközlése, valamint a haza szabadságait és az ország, meg országlakosok védelmét és föntartását illető minden más ügy fölött is mindjárt a legelső országgyülésen kell valami bizonyosat határozni, vagy azt, a mit már határoztak, ugyanott tényleg foganatositani.
12. § Nyolczadszor: Hogy ezt a közönséges országgyülést pedig Ő császári és királyi felsége a jelen egyezkedés befejezésének és az oklevelek kicserélésének napjától számitandó három hónapon belül (miután az erdélyi fejedelemmel folyt háboruk megszüntek) kegyesen kihirdetni és minden további halasztás vagy elodázás nélkül megtartatni méltóztatik, ugy, hogy mindazok, kiket az 1608. évi, koronázás után kelt 1. czikkely értelmében az országgyülésre meghivni szokás, ott bátorságosan megjelenhessenek és az országgyülésnek régtől fogva szokásos szabadságával tárgyalhassanak, a mely országgyülésen az 1638. évi 72. czikkely értelmében az ország javára néző, eddig nem foganatositott többi czikkelyeket is valósággal foganatositsák és megtartsák.
13. § Kilenczedszer: Ő császári szent felsége minden országlakosnak összesen és egyenkint a bécsi békekötésben foglalt előbbeni közbocsánat mintájára általános közbocsánatot méltóztatik adni, akképen, hogy azokat a fekvő jószágokat és birtokjogokat is, a melyeket ezek alatt a zavaros idők alatt Ő felsége vagy az ország nádor ura vagy mások bárkinek adtak, adományoztak vagy elzálogositottak, vagy Ő felségének bármely hivei bármi módon elfoglaltak és elvettek, minden korábbi birtokos vagy ezek örökösei részére azonnal és tényleg vissza kell bocsátani; hasonlóképen az esedező országlakosok részéről is vissza kell adni. És e közbocsánat tárgyában Ő szent felsége külön oklevelet méltóztatik kiadni.
14. § Mi tehát az előrebocsátott engedményeket és czikkelyeket összeségükben és külön-külön, valamint az azokban foglaltakat együtt és egyenkint, ugy a mint azokat tárgyaltuk és elhatároztuk és jelen levelünkbe szóról-szóra beiktattuk, elfogadjuk, jóvá- és helybenhagyjuk, királyi szavunkra és igaz keresztény hitünkre biztositván az emlitett erdélyi fejedelmet és párthiveit, valamint nemes Magyarországunk összes és egyes karait és rendeit is, hogy ezeket a czikkelyeket együtt és egyenkint véve minden pontjukban és záradékukban mind önmagunk szentül és sértetlenül megtartandjuk, mind más, bármily rendü és rangu alattvalóinkkal is a kiket illet vagy illetni fog, meg fogjuk tartatni; és akarjuk, hogy azoknak megtartására utódaink, tudniillik Magyarország törvényes királyai is kötelezve legyenek, saját kezünk aláirásával megerősitett jelen levelünk erejénél és bizonyságánál fogva. Kelt felső-ausztriai Lincz városunkban, deczember hó 16. napján, az Úrnak 1645-ik, római uralkodásunknak kilenczedik, magyarországi és többi uralkodásunknak huszadik, a csehországinak pedig tizennyolczadik évében.
