A mi a szegény nép fizetésteljesitését illeti: az evangelikusokat olyan helyeken, a hol a plébániáknak és templomoknak jövedelmeik vannak (a melyeket tudniillik a katholikus plébánosok a maguk fentartására szednek), ugymint: jobbágyaik, zsellérjeik, malmaik, földjük, szőlőik, rétjeik vagy más effélék, semmi fizetésre sem szabad kényszeriteni, hanem az illető hely lelkésze elégedjék meg evvel a plébániai jövedelemmel és avval, a mit az ő katholikus hivői fizetnek, valamint az evangelikus papok is az ő plébániáik helyein.
1. § A hol pedig nincsenek plébániák, ott az evangelikus hivők fizessenek saját vallásu papjaiknak, a kiknek a szolgálatát vagy fáradtságát tudniillik felhasználták, valamint a katholikusok is a katholikus plébánosoknak.
2. § A hol pedig az evangelikus hivők eddigelé a katholikus plébánosoknak nem fizettek; ott jövőre se kényszeritsék semmi ürügy alatt bármely fizetés teljesitésére, valamint a katholikusokat sem az evangelikusok részére.
3. § A mely helyeken pedig csaknem semmi plébániai jövedelmek sincsenek, hanem a plébánosok egyedül személyes avagy jobbágytelkek után való fizetésekből tartják fenn magukat, azokban jövőre, a jó békesség kedveért, a katholikus és evangelikus lakosok részéről teljesitendő fizetéseket, a melyeket az ilyen helységek birái fognak behajtani, két igazságos és egyenlő részre kell osztani és ezek egyikét a katholikus plébánosnak, másikát pedig ugyanazon vagy más hely evangelikus papjának, a kinek tudniilik a szolgálatát felhasználták, minden hiány nélkül szolgáltassák át.
4. § A stóla jövedelmeket vagy fizetéseket pedig a katholikus plébánosok és evangelikus papok bármely helyen egész mennyiségükben szedjék saját vallásuk hivőitől.
