A büntetést illetőleg: a kikre a jövendőben bebizonyul, hogy templomokat paplakokat, iskolákat és azokhoz tartozó jövedelmeket, meg javakat foglaltak el és a rendeket vagy népet a harangok és temető használatától megfosztják, vagy a kik azon emlitett templomokat a paplakokkal, iskolákkal és ezek javaival és jövedelmeivel együtt vissza nem adják és az evangelikusoknak a templomok, paplakok és iskolák épitésére alkalmas és elégséges helyeket és telkeket a fönt előadott módon át nem engedik vagy ezeknek az épitését az előbb emlitett helyeken gátolják; a rendeket vagy a népet a vallás szabad gyakorlatában gátolják vagy a vallás tárgyában kelt országos törvényeket és királyi oklevelet megszegik, azokat, legyenek bár egyházi vagy világi méltóságuak:
1. § Az alispánok, mihelyt a panasz elibük került, először is és mindenekfölött intsék meg, hogy az elfoglalt templomokat és más dolgokat adják vissza és kihágásukért tegyenek eleget, a mit ha megtesznek, semmi büntetés alá sem fognak esni.
2. § Ha pedig az ilyen megintésre sem adják azokat vissza s nem egyenlitik ki a dolgot, akkor őket az egyes vármegyékben az alispánok, szolgabirák és azok a kiválóbb nemesek, a kiket a vármegyék közönségei mind a két, tudniillik a katholikus és evangelikus vallásunak közül egyenlő számmal kirendel, kideritvén előbb a dolgok valóságát, az elfoglalt templomok és más dolgok visszaadásán felül mindannyiszor hatszáz magyar forint büntetésben marasztalják (kizárván minden törvényes jogorvoslatot), a melynek öt része az ország végvidékeire forditandó, hatodik része pedig a végrehajtókat illeti; mind a mellett megengedvén az egyedüli felebbvitelt birtokon kivül, a melyet az ország karainak és rendeinek kell a közönséges országgyülésen megvizsgálni.
3. § A mely vizsgálat idejéig a végvidékekre eső ötszáz forintot biztosabb megőrzés czéljából a szabad városokban kell elhelyezni, vagy másutt tartani, a hol a vármegyék közönségei alkalmasabbnak látják. Ha pedig azt a büntetést a fekvőjószágokban végrehajtották, akkor az emlitett alispánok a végrehajtás alá vont fekvőjószágoknak a felebbezés megvizsgálása napjáig szedett jövedelmeiről a megyéknek számot adni tartoznak. És azok az alispánok, szolgabirák, meg esküdttársak a mindkét felekezetből melléjük adandó kiválóbb nemesekkel együtt, a kiknek tudniillik a jelen törvény erejénél fogva az előrebocsátottakra ügyelniök és vigyázniok kell, tartsák kötelességüknek ezek végrehajtását, különben hivatalukat és javaikat veszitik, a melyeket az ország fő- és alkapitányai a végvidékeknek szolgáltassanak át és a melyek csak közbecsüjökön válthatók meg.
4. § Határozottan kijelentvén azt, ha akadnának olyanok, a kik az előbb emlitett végrehajtásnak ellene mernének szegülni, akkor annak a vármegyei közönségnek a megkeresésére, a hol tudniillik ez az erőszakos ellentállás vagy a végrehajtás megzavarására történt, az ország nádorispán ura, vagy az országbiró vagy az illető részek főkapitánya (a ki tudniillik az előrebocsátottakban nincsen érdekelve) hivatalos kötelességénél fogva az ilyeneket, a végrehajtás megengedése iránt intse meg; a kik, ha engedelmeskednek, e miatt semmi büntetés alá sem fognak esni; ha azonban ennek a megintésnek nem engedelmeskednek, vagy pedig a nevezett nádorispán ur vagy országbiró vagy az illető részek főkapitánya vonakodnának a megintést eszközölni, akkor a végrehajtásoknak ilyen módon ellenszegülők ellenében Ulászló király 6. decretumának 8-ik czikkelyét kell alkalmazni és az abban megállapitott büntetést végrehajtani.
