Azért pedig, hogy Ő császári és királyi szent felsége, a mi legkegyelmesebb urunk, ez országa iránt érzett valóban különös és atyai vonzalmánál és hajlandóságánál fogva, Borostyánkő, Kőszeg, Kismarton és Szarvkő uradalmaknak a visszaadására és visszavételére és azoknak vitatkozás nélkül az országba való bekebelezésére; az 1625. évi 37. cz. az 1608. évi koronázás után kelt 7. cz. és az 1638. évi 38. czikkely értelmében, kegyelmesen bizonyos bizottságot rendelt ki és ezen felül magát ugyanez alkalommal az Ausztria felől vitás más határok kiigazitásának ugyanazon az uton való eszközlésére is kegyelmesen elhatározta, annak a bizottságnak a tényleges müködésére, az előbb említett Kismártonba a legközelebbi szent Lőrincz vértanu napjára hataridőt is tüzött ki és a maga részéről bizonyos biztosokat is nevezett ki és kegyelmesen megigérte, hogy annak müködésére nézve a gyakran emlitett biztosok részére azonnal utasitásokat is fog kiadatni: örök hálát mondanak Ő szent felségének.
1. § És ama fekvő jószágok uralmának átvétele és azok tényleges bekebelezése, valamint a határok kiigazitása czéljából, a magok részéről főtisztelendő Kisdy Benedek, váradi püspököt, Cháky László gróf urat, Erdődy Gábor gróf urat, Szunyogh Gáspár urat; továbbá főtisztelendő Rohonczy István, zalavári apát urat és nemzetes Keresztúry László, alországbirót, Aszalay Istvánt, a méltóságos nádorispán úr itélőmesterét és Káldy Ferenczet jelölik ki.
2. § Épen igy a tengermelléki részek számára: főtisztelendő Máriássi Péter szerémi püspök urat, Keglevich Péter urat és nemes Orechóczy Gáspárt, különben albánt.
