Mivel a karok és rendek gyakori és igen keserves panaszokat hallanak a miatt, hogy némely szabad királyi, sőt bányavárosok és kiváltságolt mezővárosok is, az 1608. évben koronázás előtt alkotott 13. cz., az 1609. évi 44. cz. és főképen az 1635. évi 21. czikkely ellenére, nemcsak régi kihágásaikat folytatják tovább, hanem mind újabb és ujabb és az ország törvényeivel ellenkező és sérelmes visszaéléseket is hoznak be:
1. § Ennél fogva határozták, hogy azok a városok és nevezetesen Kassa valamint a mezővárosok (Ő felsége kegyelmes elhatározása értelmében is) jövőre a nagyobb és kisebb polgári tisztségek és méltóságok adományozásában és úgy az uraknak és nemeseknek, mint a befogadott nemzetségbeli polgártársaknak a városokban és kerületeikben való házszerzése tekintetében az előbb idézett czikkelyeket a legszigorubban tartsák meg.
2. § Annak hozzáadásával, hogy a kiket méltatlanul és minden vétkük nélkül, főképen vallási és nemzetségi gyülölségből, mozditottak el tanácsosi tisztükből vagy egyéb méltóságukból, a minők név szerint Kassa városában Aranyossy János, különben városi szószóló, és Gyarmathy János, meg mások; vagy a kiket különben is igaztalan büntetésekben marasztaltak el, a milyenek ugyanabban a városban Várady Pál, Bodony Mihály, Kékedy Balázs hitves társa és mások: azokat ennek az országgyülésnek a feloszlása után azonnal, kideritvén a dolog valóságát, régi méltóságukba, tisztségükbe és hivatalukba legott visszahelyezzék; az eddigelé kezesség alatt levőket pedig nyilvánitsák szabadoknak és az ilyeneknek az érintett módon okozott károkat téritsék meg.
3. § És ennek utána a nemesek házait keresett ürügyek alatt bármiféle okból vagy előre eltökélt boszuból ki ne becsüljék vagy el ne vegyék és őket a városokból ki ne zavarják, sőt a kizavartakat is hozzák vissza és helyezzék vissza örökségeikbe.
4. § A városokba vagy mezővárosokba bevitt vagy beviendő bor-, sör- és törkölyedények után kitalált adókat ne szedjék, még a hátralékban levőket sem.
5. § A nemeseket (minthogy ezek személye és vagyona felett egyáltalán semmi hatalmuk sincs) az ő joghatóságuk alá nem tartozó ügyekben és dolgokban ne kényszeritsék arra, hogy előttük álljanak törvényt; annál kevésbé szabad őket vagy azoknak úgy benn, mint künn lakó szolgáit valakinek egyszerü kérésére vagy szemtelen feladására letartóztatni és elfogni, börtönre vetni és békókba verni.
6. § És a nemesek házait és azoknak vagy bárkinek a dolgait, a melyeket az ő kebelükben biztosabb megőrzés végett bárkinek a lakásán letettek, senki kérésére le ne foglalják, annál kevésbé törjék föl vagy nyittassák ki a szekrényeket.
7. § A területükön és joghatóságukon kivül álló dolgokat és örökségeket semmi módon se vonják saját biráskodásuk alá.
8. § Az elhalt nemesek házait és azok dolgait, az elhunyt gyermekeinek és utódainak, de meg az ő el nem temetett testének is a sérelmére (a mint ez némely városban eddig megtörtént), bárki kérésére le ne pecsételjék, zár alá tenni vagy lefoglalni ne merjék.
9. § A nemeseknek polgári fekvőségekben benlevő örököseit, azokból, az ügy megvizsgálása és eldöntése előtt, ki ne zárják.
10. § A nemeseket szokatlan és sérelmes terhekkel és munkákkal ne sujtsák.
11. § A nemesek szekereitől soha sem, a városokba menő, jobbágyokéitól azonban egy hétben egyszer, egy denár fizetését követeljék és ne többet és azt sem máskor, mint a heti vásár szokásos napján (még pedig a hol ez szokásban volt).
12. § A hetivásárok, valamint a sokadalmak is a nemesek számára épen úgy, mint a városi tanácsosok és polgárok számára, szabadok legyenek.
13. § A városokban lakó és a polgárok közé föl nem vett nemesek, a kiknek házuk van, bárhol termett boraikat, valamint a gabonát és sört, az évnek bármely részében szabadon és minden taksa nélkül, adómentesen vihessék be a városokba, de korcsmárolniok nem szabad; mely akár behozott, akár kivitt dolgok után se tartozzanak a polgárok közé semmire adót se fizetni.
14. § Ott pedig, a hol eddigelé a szabad bormérés használatában voltak, jövőre is maradjanak meg abban.
15. § Egyébként a polgári terhek vagy munkák és személyes fizetések alól örökre menteseknek és szabadoknak tekintendők.
16. § Házaiktól azonban kell adót fizetniök, de nem máskor, mint a midőn azt az országgyülések után, mint Ő felsége részére fizetendőt vetik ki és akkor is a polgártársak módjára és többet sohasem; a városok pedig tartozzanak őket erről kellően megnyugtatni.
17. § Elrendelték ezenkivül, hogy a szabad, valamint a bányavárosok is vagy bármely mezővárosok a tanuvallatásokat és szokott végrehajtásokat, a melyeket bárkinek a kérelmére a káptalani vagy conventi személyek és királyi, meg nádori emberek, valamint más vármegyei birák visznek véghez, semmi módon se gátolják és a nyomozások és tanuvallatások teljesitése, valamint más eljárásaik alkalmával ne csatoljanak hozzájok, mint eddig, a polgárok közül egyeseket és a csatlakozókat nem kell oda engedni.
18. § Ezenkivül az itéletek meghozásában éljenek a városok és kiváltságolt mezővárosok az ország törvényeivel és határozataival.
19. § Az ország köztörvényeivel ellenkező törvényhatósági szabályaiknak és szokásaiknak a nemesek ellenében semmi hasznát se vehessék.
20. § A kik pedig ez előre bocsátottakat áthágják és azok ellen mernek cselekedni, azok legott a hatalmaskodás büntetésében elmarasztaltaknak tekintendők, a mely iránt a sértett fél az országnak a hatalmaskodások tárgyában legujabban hozott rövid czikkelyei erejénél fogva, a vármegyék alispánjai és szolgabirái előtt köteles perbe szállani.
21. § A többire nézve az emlitett városokat és kiváltságolt mezővárosokat meg kell tartani az ő mentességeikben és szabadságaikban.
