Minthogy Sopron és Pozsony városai, nem tudhatni, milyen engedély vagy kiváltságos előjog czimén, szokásba vették azt, hogy az ország szabadsága és a nemesi mentesség ellenére, a maguk számára némely visszaéléseket honositanak meg, és a Dunán túli vármegyékben lakó főpap urak, bárók, mágnások és nemesek borait, kiváltképen, a melyeket ezek másoknak eladtak és elárusitottak és a rendes és szokott utakon akarnak az országból kivinni, az ő határaikon és területeiken és különösen a Duna pozsonyi révénél, a királyi jövedelmeknek rövidségére is, nemcsak feltartóztatják, hanem azok elől a szabad átjárást is elzárják:
1. § Azért határozták, hogy ezután a főpap urak, bárók, mágnások és nemesek borait és bármely dolgait, a melyeket egy-vagy más felől ők magok vagy szolgáik avagy mások, a kiknek azokat eladták, legyenek azok bár lengyelek vagy sziléziaiak avagy mások, a nevezett városok területein, valamint különösen a pozsonyi és Magyarország határain belül bármely más helyen levő révben, semmi keresett ürügy alatt fel ne tartóztassák és ne késleltessék és annál inkább az átjárásban ne zavarják és ne gátolják, vagy az átjáró helyeken és révekben azoktól nagyobb vámot ne vegyenek, mint a mekkorát különben mások boraitól és áruitól szoktak venni (megfizetvén mindazáltal a törvény szerint fizetendő harminczadokat és vámokat).
2. § A kik különben cselekszenek, azokat a hatalmaskodás büntetésében kell elmarasztalni, a melyet a kárositott fél vagy azok, a kik az ilyen borokat és dolgokat megvásárolnák, a hatalmaskodások tárgyában kelt rövid czikkelyek erejénél fogva inditandó kereset mellett, kellő végrehajtással fognak kieszközölni.
