Miután nyomára jöttek annak, hogy némely Dunán túli harminczadosok, és különösen az óvári, az ő jövedelmeiket az 1630. évi 15. czikkely ellenére nem a magyar kamarába, hanem Ő felségének az udvari kamarájába szolgáltatják be és ezenfelül a harminczadokat a kereskedőktől a pénznek nem magyar hanem ausztriai árfolyama szerint szedik: ennélfogva határozzák, hogy az előbb emlitett czikkely mindenben végrehajtandó és valósággal megtartandó, s hogy az összes harminczadosok a Dunán túliak is, és különösen az óvári (Ő felsége is beleegyezvén abba) közvetlenül a magyar kamarától függjenek és kötelesek legyenek s tartozzanak számadásaikat ott eligazitani, valamint a jövedelmeket is oda beszolgáltatni.
1. § A pénz értéke is az óvári harminczadnak és fiókjainak egész kerületében, a Dunán inneni részekben divó árfolyam szerint számitandó és a beszedésnél megtartandó.
2. § És az a bizonyos fölös garas, a melyet az emlitett óvári harminczados vagy ellenőre minden egyes ökör után a tulajdonképeni harminczadon kivül szokott szedni, az 1567. évi 37. czikkely értelmében mindenképen el legyen tiltva és szünjék meg.
3. § Annak a világos hozzátoldásával, hogy a nevezett óvári harminczados a mészárosokat, és névszerint a soproniakat, még a harminczadzászló kitüzésével se merje az ökrök megvásárlásában gátolni.
4. § És az összes harminczadosok ne merjenek a kereskedőktől és szekereiktől a rendes harminczad vámon kivül, semmi más királyi jövedelmet kicsikarni, hanem ha a czédulák minden aláirásáért két-két dénárt.
5. § A kik ellenkezően cselekszenek, azokat a vármegyék fő- vagy alispánjai, mint hatóság, az illető vármegyék törvényszéke elé idézhessék és ott minden további halasztás nélkül, a hatalmaskodás büntetésében, valamint az igaztalanul kicsikart adózásnak a visszatéritésében kell őket elmarasztalni.
