És mivel a veszprémi, egerszegi és kiskomáromi őrségi katonák, a veszprémi püspök urnak, mint földesurnak a sérelmére, nem átallják a vámhelyekre menőket az ország törvényei és határozatai ellenére is zavarni és háborgatni s magukat azoknak a vámoknak a szedésébe beleártani:
1. § Azért megállapitják, hogy ennekutána se a vámhelyekre menőket ne zaklassák, se az emlitett vámokra nézve semmi jogot s annál inkább azokból semmi jövedelmet se követeljenek.
2. § Ugyszintén ama püspöknek és a veszprémi káptalannak azokon a helyeken vagy bármely fekvőjószágaikon levő borméréseibe se avatkozzanak bele, valamint, hogy a káptalannak a fekvőjószágait és birtokait, és különösen az elpusztult Jutas-t és Fais-t, vagy azoknak bármely jövedelmét, a melyeket az őrhelyekre szoktak vinni és más jövedelmeit is annyiszor a mennyiszer kimondandó hatalmaskodás büntetése alatt, egyáltalán semmi módon se akadályozzák és háborgassák.
