Némely főpap és báró urak és a többi birtokos nemesek a törököknek alávetett vármegyékben fekvő és jobbára a határosok kezén levő idegen puszták területeiről a nyájakat és a marhákat a szomszéd szabad hajduk és határőrök segitségével el szokták hajtatni, leginkább azért, mert ezeknek a vármegyékben semmi állandó lakhelyük sem levén, nem idézhetők törvénybe, és ennek következtében a szegény jobbágyok a tőlük elhajtott marhákat egészen elvesztik.
1. § Ennélfogva végezték, hogy ha azokat a birtokos urakat, a kik marhák elhajtásával másoknak kárt okoznak, abban a vármegyében, a hol az elhajtás történt nem lehetne perbe idézni, akkor onnan legyen szabad őket a rövid czikkelyek erejénél fogva törvénybe idézni, a hol lakhelyeik vagy birtokjogaik vannak; a kiknek mind önmaguknak törvény elé kell állaniok, mind pedig a hajdukat, a kiknek a segitségével hatalmaskodások elkövetéseben éltek, törvény elé kötelesek állitani; és ha elmarasztalják, ugy a maguk, mint ezek részéről törvényt és igazságot kell nyerniök.
