1649. évi II. törvénycikk

a végvidékek ellátását Ő felsége kegyesen magára vállalja

Mivel pedig Ő szent felsége, az ő királyi hitlevelének nyolczadik pontja szerint is, ezutánra a végvidékek terhét és azt, hogy az országnak régi katonáit, még bániakat is az ezerhatszázkilenczedik évi létszámra szállitja le és azokat részint az országnak a jövedelmeiből, részint szomszéd tartományainak és országainak a segélyéből is, évenkint hat hónapon át készpénzben, négy hónapon át pedig, illő árban adandó posztóban fizetni fogja, kegyelmesen magára vállalta; a karok és rendek a végvidékeknek ezt az ellátását hálájuk alázatos nyilvánitásával ismerik és fogadják el.

1. § És erre a czélra az ország részére befolyó és a legközelebbi országgyülésig folytatandó félharminczadnyi fölülfizetést, a nemes magyar kamaránál és tiszttartójának a kezénél hagyják.

2. § Mindamellett a szlavon-, horvát- és tengermelléki végvidékek fizetését alsó Ausztria nemes tartományai az eddig szokásban volt módon folytassák tovább és a Horváthország és Szlavonia részére hozott 1638. évi 7. czikkely is maradjon épségben.