És nehogy ugy tünjék föl, mintha a karok és rendek saját védelmüket, a haza föntartását és végre önmagukat is elhanyagolták volna, hanem, hogy fenmaradásuknak valamely szilárdabb biztonságára és a török beütések nagyobb meghiusitására lehessen kilátásuk:
1. § Azért a legközelebbi országgyülésig, (melyet az ez iránt alkotott czikkelyek és a hitlevél második feltétele értelmében három évi időn belül meg kell tartani), a kirovandó adók és részleges fölkelések helyett s ezek fejében a régi és rendes katonaság mellé, a melyet a föntebb emlitett módon Ő felsége fog fizetni, a maguk részéről bizonyos számu lovas- és gyalog katonát ajánlanak meg.
2. § Még pedig: az ország felső részeiben a mágnások és nemesek az ottani szabad városokkal együtt ezerkétszázat,
3. § A dunáninneni részekben pedig ezer és hétszázat,
4. § Továbbá a dunántuli és a Kanizsa átellenében lévő részekben, egy ezret akarnak a nádorispán ur részéről aláirt és megpecsételt lajstromok szerint eltartani és augusztus hónapnak legközelebbi első napjára saját helyeikre odaállitani.
5. § A mely katonákat, a generálisok és vármegyék intézkedéséhez képest, feltétlenül a török ellenében kell a végvidékekre a szükséghez képest beosztani és elhelyezni; és azok ugyancsak ezektől a generális uraktól függjenek, a helybeli kapitányokkal pedig kölcsönös és jó viszonyt tartsanak fönn, és a vármegyéknek a lovas osztályok és csapatok szerint kapitányokat és tiszteket kell azok élére állitaniok.
6. § A dunáninneni részekben azonban a török beütések szokott utjának az elzárására, Nyitra vármegye és ennek az ispán ura Nyitra városában, Pozson vármegye pedig Komjátiban tartsák katonáikat; épségben maradván ezeknek is a generális urtól való függése.
7. § Hogyha pedig azok a mágnások, vármegyék vagy városok ezt a katonaságot, az előbb emlitett lajstromokban foglalt meghatározásához képest, nem akarnák állandóan eltartani avagy azt abban hagynák, akkor a vármegyék alispánjainak, ezek elégtelensége esetében a főispánoknak, vagy ha ezek is elégtelenek vagy érdekeltek lennének, az ország nádorispánjának, teljes szabadságában álljon, csupán a jelen határozat erejénél fogva, azoknak a fekvőjószágaiból, a kik az emlitett katonákat eltartani vonakodnak vagy azt abban hagyják, az összes jogorvoslatok kizárásával, azonban kideritvén a dolog valóságát, minden egyes ki nem állitott katonáért, a havonként számitandó katonazsold kétszeresének a büntetését, minden áron annyiszor a mennyiszer felhajtani és ezt az összeget a végvidékek közszükségleteire forditani.
8. § Annak a világos kijelentésével, hogy azok a főpap urak, mágnások és nemesek, kiknek több megyében vannak fekvőjószágaik, az országban bárhol létező összes fekvőjószágaikból, a részükről eltartandó összes katonákat, a feljebb megjelölt módon abba a vezérségi kerületbe tartozzanak elküldeni, a hol rendesen laknak, és a lakhelyükön kivül eső vármegyék őket e miatt sem személyükre, sem javaikra nézve, semmi fizetéssel vagy adóval se zaklassák.
9. § Mindazonáltal ezt a katonasegélyt az alatt a föltétel alatt ajánlották meg, hogy a föntemlitett katonákat, valamint a többi régi és rendes katonákat sem szabad az országból kivinni, és hogy kötelesek legyenek és tartozzanak egyáltalában a nyomorult népnél való minden megszállástól, annak sarczolásától, elnyomásától és az élelmiszerek kicsikarásától tartózkodni, és föltétlenül a végvidékeken meg az oszágnak a török ellenében való megvédésére ügyelni; s hogy a kapitányok és generálisok részére teljesitendő szolgálatoktól is szabadok és mentesek legyenek és akkora havi fizetéssel elégedjenek meg, mint a régi katonák.
