1649. évi V. törvénycikk

az ország gabonasegélyének és adóinak a hátralékait úgy a vármegyéknek, mint az adószedőknek és kirovóknak véglegesen be kell szolgáltatniok

És ámbár az ország hátralékos gabonasegélyére és adóira nézve az 1647. évi 39. czikkelyben elég szigoru határozat található, mindamellett köztudomásu, hogy ezeknek a hátralékoknak, sőt az abban az évben megajánlott segélynek és adónak egy része is, a végvidékeknek nem csekély hátrányára, fizetetlenül van künn a vármegyék adókirovóinál és adószedőinél és maguknál a vármegyéknél:

1. § Minélfogva az országlakósok szükségesképen és közös akarattal határozzák, hogy mind a vármegyék, mind a vármegyéknek adószedői és kirovói a rovatalnak, gabonasegélynek, koronaőrzési pénznek és más adóknak a mondott 1647. évben megajánlott összes hátralékait és más efféle korábbi hátralékokat, a melyek az 1625. év óta fizetetlenek a legközelebbi szent Márton vértanu és püspök napjáig, véglegesen tartozzanak és legyenek kötelesek beszolgáltatni.

2. § Különben az emlitett határidő elteltével álljon jogában és hatalmában, a dunáninneni és dunántuli részekben ugyan a nádorispán urnak vagy ennek törvényes akadályoztatása esetében a jövendő orszgábiró urnak, az idézett előbbeni czikkelyben megnevezett személyek egybehivása mellett, Pozsony városában; a felső részekben pedig eme részek generális gróf urának, azokkal, a kiket ezelőtt, az annyiszor emlitett czikkely szerint melléje rendeltek, tekintet nélkül ezek egyikének vagy másikának a távollétére, Kassa városában, itt is, ott is, szent Miklós hitvalló és püspök napjára, eme összes hátralékokról, mind az azokat eltartóztató vármegyei adószedőktől és behajtóktól és utódjaiktól, mind a vármegyéktől, az emlitett czikkben megjelölt módon és rendben, csupán a jelen határozat erejénél fogva szigoru számadást követelni és az ilyen hátralékokra nézve (minden jogorvoslat mellőzésével) vagy magukra, vagy azok utján, a kinek ezt meghagyják, végrehajtást foganatositani és azokat a hátralékokat a kamara pénztárnokának átadatni és átszolgáltatni.

3. § A vármegyék adószedői és kirovói, meg ezek örökösei pedig, sőt magok a vármegyék is, a kik vagy a melyek az előrebocsátott hátralékokat a feljebb emlitett határnapig kiegyenliteni nem akarnák vagy azt bármi módon elhanyagolnák, csupán a jelen határozat erejénél fogva, az előrebocsátott határnapra megidézetteknek tekintendők.

4. § Határozottan kijelentvén azt, hogy a kamara emlitett pénztárnokának a rovatai és koronaőrzési adó jelzett hátralékainak a kiadására nézve, a méltóságos nádorispán urtól kell függnie; és a nádorispán urnak álljon jogában ezekből a hátralékokból azt a három havi fizetést, a mennyivel a dunáninneni végvidékek többet kaptak, mint a dunántuliak, eme dunántuli végvidékek részére is kiegyenliteni, a fenmaradó hátralékokat pedig az ország szükségeire, követségekre is, kiutalni és fölhasználni.

5. § Ugyanaz a pénztárnok továbbá köteles leszen a koronaőrzési adó hátralékaiból, a nádorispán ur meghagyására, az 1647. évi országgyülés 152. czikkelye értelmében, a szent korona őreinek és gondviselőinek, meg örököseiknek, és nevezetesen néhai Forgách Péter és Pálffy János utódainak kiérdemlett diját kifizetni.

6. § A gabonasegély hátralékai pedig maradjanak az ennek előtte rendelt czélra a kamaránál.