A zsidóknak a vámok kezelésétől való elmozditására nézve megujitják az e részben hozott czikkelyeket.
1. § És ezenfelül, ezeknek valóságos foganatositása czéljából, határozzák, hogy minden vármegyében, a hol a vámszedésre efféle zsidókat alkalmaztak, az illető vármegyének az alispánjai, hivatalvesztés büntetése alatt, vagy ha ők érdekelve volnának, mások, a kiket a vármegye helyükbe tesz, az illető vármegyének kézhez kapható előkelőbb, a jogban járatos nemeseivel és egyik vagy másik szolgabirónak vagy esküdttársnak a jelenlétében előrebocsátott két törvényes megintés után, az ilyen vámok szinhelyére menjenek ki és ott jelenjenek meg, a hol is teljes hatalmukban álljon, azt a falut vagy mezővárost, a melyben azt találják, hogy a vámot ilyen zsidó kezeli, kideritvén előbb a dolog valóságát, egyszerüen s minden tétovázás nélkül elitélni és azonnal elfoglalni és (minden jogorvoslat kizárásával) a legközelebbi végvidékhez alkalmazni.
2. § Épségben maradván mindazonáltal ama falu vagy mezőváros törvényes birtokosainak az a joga, hogy azt közbecsü szerint visszaválthassák.
