Nemcsak a méltóságos és főtisztelendő esztergomi érsek jelentette be a maga és az ő alattvalói részéről a határőrzők nagyfoku visszaéléseit (mint csaknem az egész ország csapását és baját), hanem többen a karok és rendek közül is.
1. § Hogy tudniillik a végvidékek tisztei az alattvalókat épen ugy kényszeritik a saját maguknak teljesitendő szolgálatokra, mint a földesurnak tartozó munkákra, szántásra, vetésre, kaszálásra, szénagyüjtésre és más effélékre, sőt néha magából a földesuruknak teljesitett munkából és szolgálatból is elviszik; a végvidékekre szökött vagy különben odahurczolt alattvalókat sem barátságos, sem törvényes és birói megkeresés és visszakövetelés esetében vissza nem adják; a többieket pedig, a kik nem katonáskodnak, a hadi törvényszékre és katonai törvény elé vonszolják és kényszeritik; a földesur joghatóságába annyira beavatkoznak, hogy a midőn valamely a végvidéken, különösen a szőgyéni határszélen tartózkodó katonának magva szakad, annak ingatlanait, ugymint majorságát, kertjét, szőlőjét, szántóföldeit, réteit és a földesuri területen lévő más efféle javait a maguk részére merik követelni, és az idegen telket saját adományozásuk tárgyává teszik; ezenkivül a végvidékek környékén fekvő réteket a maguk számára foglalják el, az alattvalók szénafüveit pedig lelegeltetik vagy önhatalmulag lekaszálják és a maguk részére behordják; a végvidék külvárosaiban és a földesurak telkein, névszerint az Érsek-Ujvár körül lakókat és tartózkodókat, a kik különben nem katonáskodnak, a földesurak joghatósága és a köteles szolgálatok és az engedelmesség alól elvonják; a földesuraknak ugy a várkeritéseken belül, mint azokon kivül fekvő házai megtámadtatását, szolgáiknak és jobbágyaiknak tetszés szerint való letartóztatását és fogságba vetését semmibe sem veszik; hogy ezenfölül a mondott határőrzők minduntalan csapatonkint szállnak be azoknak a szegény népéhez, és azt javaiból kifosztják, és kárositják, személyüket elkinozzák, megverik, bántalmazzák és néha halálra verik; a jobbágyok marháit és nyájait elhajtják, az utasokat fosztogatják és igen gyakran lemészárolják; vetésüket elviszik, és a károsultak az ilyen kicsapongásokért (ha a kapitányokat megkeresik is) semmi büntetést vagy elégtételt sem eszközölhetnek ki.
2. § Hogy tehát a határőrzőknek ez a féktelensége a nemesség és az ország veszedelmére tovább ne harapódzhassék, sőt inkább, hogy azt minden alkalmas eszközzel meggátolják és megzabolázzák, a karok és rendek azt határozzák, hogy a multra nézve, Ő császári és királyi szent felségének kegyes elhatározásához képest is, szigoru vizsgálatot kell tartani és szigoru büntetést alkalmazni;
3. § Jövőre pedig az ilyenek, és a szegény népnek más sanyargatói ellen az 1608. évi koronázás után hozott 2. czikkely, az 1625. évi 16., az 1647. évi 24. és más e tárgyban alkotott czikkelyek erejénél fogva, járjanak el, és ugy az ilyen gonosztettek elkövetőit, mint azokat a kapitányokat, a kik őket meg nem büntetik, vagy pártolják avagy velük bünrészesek, szabad legyen a vármegyék törvényszékére idézni és kérlelhetlenül a törvényszabta büntetés alá vetni.
