Az országlakósok visszatetszéssel értesültek arról, hogy nemzetes Szirmay Péternek, Zemplén vármegye alispánjának és követének jobbágyait és alattvalóit a Borsod vármegyében levő Szirma nevű egész és teljesen népes falujából és más egyébb alattvalóit, ugy szintén más nemeseknek egy Zemplém vármegyében fekvő másik birtokból, Girincsből, az országgyülés tartama alatt, a mikor épen leginkább kellene a határőrök helytelen rakonczátlanságát fékezni, családjukkal és összes javaikkal az ónodi végvidékre, és némely másoknak a jobbágyait különböző időkben az ország többi végvidékeire hurczolták.
1. § Miért is az ilyen féktelenség elháritása végett elhatározzák, hogy azoknak a részeknek a generális ura köteles legyen és tartozzék azokat az összes alattvalókat, a kiket a vármegyékből, a már előadott módon a végvidékekre vittek, a már kinevezett vagy kinevezendő helybeli kapitányokkal és ama várak más tiszteivel, hivataluk vesztése és minden egyes szökevény vagy elhurczolt jobbágyért fizetendő háromszáz magyar forint büntetése alatt, a melyet az alispánnak (minden jogorvoslat mellőzésével), ha azok visszaállitása csak az első megkeresésre is meg nem történik, a kapitány javaiból fel kell hajtania, összes javaikkal és családjukkal együtt, közvetlenül az országgyülés után, korábbi lakhelyükre hiány nélkül visszaállittatni és vezettetni.
