Mi, harmadik Ferdinánd, Isten kedvező kegyelméből mindenkor felséges választott római császár és Németország, Magyarország, Csehország, Dalmátia, Horvátország, Szlavonia stb. királya, Ausztria főherczege, Burgundia, Stiria, Karinthia, Krajna és Würtemberg herczege, Morvaország őrgrófja, Tyrol és Görcz grófja, jelen levelünk rendén adjuk emlékezetére és tudtára mindeneknek, a kiket illet:
1. § Hogy midőn mi e Magyarországunk jólétének a föntartása és a békéről és köznyugalomról való gondoskodás végett hiveinknek, eme Magyarországunk összes főpap urainak, báróinak, nemeseinek és többi karainak s rendeinek „Hetvened” * vasárnapjára, vagyis mult január hó huszonnegyedik napjára, a jelen ezerhatszáz ötvenötödik esztendőben Pozsony városunkba országgyülést hirdettünk és annak mi személyesen az élén állottunk:
2. § Utóbb, a kölcsönös tárgyalások elvégeztével és az országgyülés berekesztése után, mondott Magyarországunknak ezek a főpap urai, bárói és nemesei, meg többi karai és rendei felségünk szine elébe jövén, fölmutattak és elénkbe terjesztettek bizonyos czikkelyeket, a melyeket azon az országgyülésen közös akaratukkal és szavazatukkal, egyenlő és egyértelmü megegyezésükkel határoztak el, igen alázatosan kérvén minket, hogy ezeket az összes czikkelyeket és mindent, a mit tartalmaznak, együtt és egyenkint helyeseknek, kedvünkre és tetszésünkre valóknak itélvén, és azokhoz királyi beleegyezésünkkel hozzájárulván, királyi hatalmunkkal kegyesen elfogadni, jóváhagyni és megerősiteni és mind önmagunk megtartani, mind pedig mindazokkal, a kiket illet, megtartatni méltóztassunk.
3. § A mely czikkelyeknek a tartalma ez:
Előbeszéd, a melyben az ország karai és rendei Ő felségének azért, mert az országlakósokat az Ő felséges jelenlétével boldogitotta, hálát adnak és hüséget s állandó hódolatot igérvén neki, kérik, hogy az országgyülésen elhatározott cikkelyeket kegyesen megerősiteni méltóztassék
Nemes Magyarországnak és az alája vetett részeknek hü karai és rendei Ő szent felségének e Magyarországa és az ennek alávetett részek iránt egész szeretettel tanusitott atyai és különös jóindulatát szivük hódoló tiszteletével már abból is felismerik:
1. § Hogy, miután a birodalmi gyülésből szerencsésen visszatért, minden alkalmatlanságtól eltekintve, semmi sürgősebb és szentebb óhaja sem volt, mint az, hogy Ő szent felsége az ő legmagasabb figyelmét minél előbb ismét erre, a keresztény név szomszédos ellenségei részéről naponkint fenyegető veszélyek közt ide s tova hányt-vetett országára forditsa, melynek jólétébe vetett reménye megrendült és majdnem semmivé lett és hogy biztonságát s nyugalmát minden oldalról visszaállitva, bátorságos és békés állapotba helyezze.
2. § És hogy e czélból az ő hiveinek, az ország karainak és rendeinek, ide Pozsonyba közönséges országgyülést hirdetvén, közibük eljönni s őket saját magának és a felséges császárnénak annyira óhajtott jelenlétével megörvendeztetni és velük, az ő hű országlakósainak átnyujtott üdvös előterjesztései utján, azokra nézve, a melyek az ország fönmaradására és nyugalmára, az országlakósok kölcsönös egyességére és egyetértésére tartozóknak látszanak, tárgyalni méltóztatott.
3. § Ő felségének ez atyai szeretetéért és az ő emlitett Magyarországa iránt érzett különös hajlandóságáért és annak fentartására irányuló törekvéseért, magukat minden lehetséges módon a legalázatosabb engedelmességre kötelezvén, habár nem is elégséges, de a lehető legnagyobb köszönetet mondják, és a lehető legájtatosabb szivvel imádkoznak Ő szent felsége és felséges háza tartós jólétéért és épségéért és leszerencsésebb uralkodásáért.
4. § Egyuttal a legalázatosabban esdekelvén, hoy az ő hű karait és rendeit továbbra is az ő szokott kegyelmébe és atyai szeretetébe fogadni; és az ő alább következő czikkelyeiket, a melyeket Ő felsége üdvös előtejesztései alapján, sérelmeik orvoslása után egyértelmü akarattal és megegyezéssel végeztek, királyi hatalmánál fogva kegyesen elfogadni, jóváhagyni és megerősiteni és ugy önmaga megtartani, mint bárki mással megtartatni méltóztassék.
