Hogy milyen veszedelmes továbbá az országokra és tartományokra nézve az uralkodás szünetelésének ideje, azt ez a szerencsétlen, egykoron hatalmas és nagyon virágzó haza saját tapasztalásból keserüen érzi s a karok és rendek, alázatosan könyörögve Istenhez, állandóan felette óhajtják, hogy Ő szent felségének uralkodása és kormányzása e haza fölött tartós legyen; de jól tudják, hogy a halál a királyok és fejedelmek állapotát is változásnak veti alá.
1. § Ezért az uralkodás szünetelésének veszedelmes állapotát ettől az országtól távoltartani és a béke és csendesség óhajtott nyugalmát állandósitani óhajtván, a midőn gondolataikat erre irányozva azon vannak, hogy jövendő királyukról jókor gondoskodjanak, különös vigasztalódással látják, hogy az isteni gondviselés ezek közt a szomoru viszonyok közt, fenséges Lipót fejedelmet, ausztriai főherczeget, atyja erényeinek ez élő képmását és Ő szent felségének a fiát adta és rendelte ki nekik, a kit atyjában igen megszerettek.
2. § És a karok s rendek az utána való vágyakozástól elragadtatva és sarkalva, őtet a feltételek elfogadása után, Ő felségének kegyes beleegyezése és atyai áldása is hozzájárulván, egy akarattal és értelemmel, önként és szabadon, a régi szokás szerint és törvényesen, jövendő királyuknak választották meg és az Isteni hatalom segitségül hivása mellett, szerencsésen megkoronázták.
3. § Abban a biztos reményben ringatván magukat, hogy Ő felsége, atyja erényeinek a fentartója, kegyes igéretéhez képest, az ő királyi jóindulatával és kegyelmével, hű rendeinek és karainak mindenkor segitségére fog lenni.
