Hódoló elismeréssel veszik továbbá a karok, hogy Ő szent felsége fájdalommal és az atyai megindulás érzetével tapasztalta, hogy a török zsarnokság a béke és fegyverszünet ürügye alatt, az ő dulásait, a faluk leigázását és a nyomorult nép elhurczolását még inkább üzte, mint nyilt háboruban, és hogy ennek következtében sok mezőváros, falu és major tönkre ment, elhamvadt és pusztává lett.
1. § Minthogy pedig Ő felsége az ő atyai jóindulatánál fogva, a melylyel ez iránt az ő Magyarországa és az ennek alávetett részek iránt viseltetik, kegyelmesen megigérte, hogy gondja lesz rá, hogy az eszközöket, a melyekkel az ilyen ellenségeskedések elhárithatók, előteremtse; a magyar katonák létszámát az ország minden részében és a végvidékeken a megfelelő mennyiségre emelje és az ekképen megszaporitott katonák bizonyos és kétségtelen állandó fizetése, meg a végvidékek szükségletei iránt részint az ország minden jövedelmének a kiutalásával, részint a szomszéd tartományoknak és országoknak az ország végvidékei részére ezelőtt elrendelt adói utján intézkedjék, továbbá a zsitvatoroki békekötés ideje óta leigázott falukat alkalmas eszközökkel visszaszerezze, ujabb leigázásoknak pedig elejét vegye és végül a véghelyeken a faltörő ágyukban, mozsarakban és más mindenféle szükséges hadi szerelésben mutatkozó hiányt pótolja, az erősségeknek, különösen pedig Palánk, Szécsény, Nográd, Fülek, Gyarmath, Onod és Szendrő váraknak az épitését előbbre vigye és folytattassa: a karok és rendek mindezt hálás köszönettel ismerik és fogadják el.
2. § S hogy az emlitett végvidékek ez annyira hatalmas ellenségnek mindenütt biztosan ellentállhassanak és a további hóditásokat el lehessen háritani, határozták, hogy a benszületett katonaságot az ország felső részeinek váraiban, még pedig Szendrőn a lovasokat 600, a gyalogokat pedig 500 számig;
3. § Putnokon a lovasokat 250, s a gyalogokat hasonlóképen 250;
4. § Diós-Győrben a lovasokat 150, a gyalogokat pedig 250;
5. § Ónodon a lovasokat 500, a gyalogokat pedig 400;
6. § Tokajban a lovas katonákat 100, a gyalogokat hasonlóképen 100;
7. § A dunáninneni részekben pedig, Füleken a lovasokat 300, a gyalogokat is 300 számig;
8. § Bujákon a lovasokat 50, a gyalogokat 150;
9. § Hollókőn a gyalogokat 20;
10. § Somoskőn a gyalogokat 20;
11. § Szécsénben a lovasokat 300, a gyalogokat 200;
12. § Gyarmathon a lovasokat 200, s a gyalogokat ugyanekkora számig;
13. § Nógrádon a lovasokat 150, a gyalogokat 200;
14. § Palánkon a lovasokat 200, a gyalogokat is 200;
15. § Léván a lovasokat 300, a gyalogokat 200;
16. § Verebélyen a lovasokat 200, a gyalogokat 150;
17. § Szögyénben a lovasokat 150, a gyalogokat 100;
18. § Érsekujváron a lovasokat 1000, a gyalogokat 500;
19. § Korponán a lovasokat 100;
20. § Szászyban a lovasokat 25;
21. § Bakán a lovasokat 50, a gyalogokat ugyanakkora számig;
22. § Kis-Tapolcsánban a lovasokat 25, valamint Osztroczka hegyen a gyalogokat 100;
23. § Végül a dunántuli részekben: Egerszegen a lovasokat 300, a gyalogokat pedig 150;
24. § Pölöskén a lovasokat 200, a gyalogokat 100;
25. § Kapornokon a lovasokat 100, a gyalogokat ugyanezen számig.
26. § Egervárában a lovasokat 25, a gyalogokat 50;
27. § Kemenden a lovasokat 50, a gyalogokat 30;
28. § Lövőben a lovasokat 80, a gyalogokat 78;
29. § Beérben a lovasokat 30, a gyalogokat 20;
30. § Mogyorósdon a gyalogokat 20;
31. § Kis-Komáromban a lovasokat 150, a gyalogokat 240;
32. § Zalaváron a lovasokat 15, a gyalogokat 100;
33. § Szent-Gróton a lovasokat 200, a gyalogokat 100;
34. § Szent-György-várán a lovasokat 25, a gyalogokat 42;
35. § Nemptiben lovasokat 350, a gyalogokat 100;
36. § Alsó-Lindván a gyalogokat 50;
37. § Szécsyszigeten a lovasokat 100, a gyalogokat ugyanekkora számig:
38. § Kányavárán a gyalogokat 20;
39. § Tatán a lovasokat 100;
40. § Légrádon pedig a gyalogokat 200 számig kell emelni és kiegésziteni.
41. § És azután alázatosan könyörögnek a karok, hogy miután a birodalom ügyei Isten kegyelméből már rendbe jöttek, a hü országlakósokat Ő felsége, megkeresvén a római birodalom fejedelmeit is, még a saját szerencsés uralkodása alatt mentse föl a török járom alól.
42. § Kérik továbbá a mondott felső részek rendei, hogy az eme felső részekben levő generális tisztséget, azoknak a részeknek a megelégedésére érdemes és a hadi dolgokban járatos személynek méltóztassék adományozni.
