Nehogy azonban ugy látszassék, mintha a karok és rendek az ő saját jólétükhöz és megvédésükhöz a maguk részéről is valamivel hozzá nem járulnának, azért, hogy a török támadás sikeresebb visszaverése iránt szilárdabb reményt táplálhassanak, a rovásadók és részleges felkelések helyett és azok pótlására az Ő felsége részéről az előrebocsátott módon szaporitandó és fizetendő katonaság mellé, a maguk részéről két év tartamára bizonyos számu lovas- és gyalogrendü katonát ajánlanak meg.
1. § Még pedig Magyarország felső részeinek a vármegyéi 400 lovast, az ugyanott levő szabad városok pedig 100 gyalogkatonát ajánlottak meg, kivévén a nagyságos fejedelemnek és fejedelemnőnek az országban bárhol levő fekvő jószágait, a melyekre nézve a fejedelemnek és fejedelemnőnek megmarad az a választási joga és hatalma, hogy azok után vagy a vármegyék módjára adózzanak, vagy hogy jövőre is azt a háromszáz lovast tartsák el, a kiket a szerencsétlen haza fentartása iránt érzett szeretetüknél és hajlandóságuknál fogva ama részek megvédésére a legközelebb mult országgyülés óta mindekkoráig megszakitás nélkül tartottak el.
2. § A dunáninneni vármegyék 500 lovas és 150 gyalogkatonát. A kik közül Ürmény és Mochonak mezővárosoknak, valamint a Szalakusz birtoktól Oszlán mezővárosig vonuló szorosoknak a megőrzésére az ujvári generális ur fog ama helyek szükségéhez képest bizonyos számu lovas és gyalog katonát küldeni. Ezekhez csatlakozik a méltóságos esztergomi érsek urnak az érsekujvári erősségben jelenleg fentartott száz lovaskatonája, a ki is felajánlotta, hogy ezeket nem az ő összes kapuinak a számához képest, a mely után még ötven lovas sem telik, hanem hazaszeretetből fogja továbbra is két éven át föntartani.
3. § A dunántuli részek vármegyéi pedig 100 lovast és 200 gyalogot.
4. § És ezeket a katonákat, a nádor és generális uraknak, meg a vármegyéknek a rendelkezése alapján, egyenesen a török ellenében kell a végvidékeken a szükséghez képest szétosztani és elhelyezni: és csakis a török ellen való védelmet illető katonai dolgokban függjenek a generálisoktól, a végvidéki kapitányokkal pedig jó és kölcsönös egyetértésben legyenek; és a megyéknek csapatonként bizonyos vezéreket és tiszteket kell élükre állitaniok és október elsejére a végvidékeken beállitaniok és elhelyezniök.
5. § Ezeknek a katonáknak a zsoldját és fizetését pedig egyik részben a földesurak erszényéből, a másik részben pedig a kapuk után szedendő adóval kell fedezni; ebbe az adózásba pedig az összes főpap urak, bárók, mágnások, nemesek és a fiscus fekvő jószágait is, egyáltalán senkiét sem véve ki, a kapuk korábbi összeirásához képest egyaránt be kell vonni és azt a vármegyék ispánjai, alispánjai és szolgabirái, az adózni vonakodók vagy az ellenszegülők fekvő jószágaiból, a kétszeres összeg fizetésének a büntetése alatt, csakis a jelen határozat erejénél fogva, egyszerüen és minden tétovázás nélkül legott annyiszor, a mennyiszer, hajtsák be.
6. § Ha pedig valamely vármegye a katonatartási kötelezettségnek, a melyet a jelen országgyülés és a katonák számához képest eszközölt megállapitás utján, az egyes vármegyékre kirótt, a két évi határidőn belül állandóan eleget tenni nem akarna vagy azt abbanhagyná, akkor az ország felső részeiben eme részek generálisának, a Dunán inneni és tuli részekben pedig a nádorispán urnak, vagy ennek törvényes akadályoztatása esetében az országbirónak, legyen teljes hatalma, csupán a jelen határozat erejénél fogva, a vármegyék fő- és alispánjainak meg biráinak a fekvő jószágaiból (minden jogorvoslat kizárásával) annyiszor, a mennyiszer, ezer magyar forintot felhajtani és a végvidékek szükségleteire forditani.
