A gyámgyermekek szerencsétlen helyzetének a megkönnyitésére határozzák, hogy azoknak kirendelt és törvényes, valamint végrendeleti gyámjai, gondnokai vagy a kik önként elegyednek a gyámságba, kötelesek legyenek és tartozzanak azok ingó és ingatlan javait előzetesen fölvett pontos leltár mellett átvenni s ha azok teljes korukat elérték, nekik csak egyszerü kérésükre visszaadni, az azokból időközben huzott jövedelmeket pedig megfelelően igazolni és azokról kellő számot adni.
1. § Különben az ilyen gyámokat és gondnokokat, meg ezek utódait ez iránt a Hármaskönyv első részének száztizenötödik czime értelmében, az itélőmesterek utján vagy előleges idézés mellett a vármegyék törvényszékein foghassák perbe és ellenökben a fekvőjószágokat és birtokjogokat, valamint a szavatosság terhe és eskü alatt előmutatandó leveleket és okiratokat, nemkülönben az ingó dolgokat és az időközben szedett gyümölcsöket, a törvényszabta büntetés nélkül (minden jogorvoslat mellőzésével), kétezer forint erejéig itélhessék meg s az itéletet hajthassák végre, épségben maradván a birtokon kivül való felebbezés joga és a törvényszabta büntetésnek a rendes birói uton való követelése.
2. § Továbbá az ilyen fekvőjószágoknak gyámok és gondnokok részéről való fölkérései, a maguk számára való elsajátitásai vagy a részükről való káros elidegenitései, bármely ürügy alatt tették legyen vagy teendik azokat, egészen erőtlenek és hatálytalanok legyenek; és az ilyen fekvőjószágokat, az előbb emlitett módon, hoszszabb törvényes eljárás nélkül, egyszerüen vissza kell adni az örökösök részére.
3. § Végre a törvényes korra jutott gyámgyermekek az ő fekvőjószágaikat és birtokjogaikat a gyámok és gondnokok kezéből saját hatalmukból is, vagy ha inkább akarnák, a feljebb emlitett birák utján birtokukba ejthetik, (épségben maradván mindazonáltal az a joguk, hogy az ingóknak és jövedelmeknek a feljebbi módon való visszaszerzése iránt perelhessenek).
4. § A mit az elmult, de az elévülés idejét tul nem haladt gyámságokról is kell érteni.
