A karok az előbb érintett törvényes utódok kártalanitásáról továbbra is gondoskodni akarván, az ezerhatszáznegyvenhetedik évi százötödik és az ott idézett czikkelyekhez hozzáadják és elrendelik azt, hogy a hitbéres özvegyek az ő férjük, fiaik vagy leányaik temetésére, azoknak az állását és helyzetét tulhaladó nagyobb kiadásokat, semmi ürügy és szin alatt se tegyenek és e miatt az özvegyi jogon birtokukban levő fekvőjószágokat el ne merészeljék idegeniteni.
1. § Külömben az illető vármegyék biráinak, ha megkeresik, álljon hatalmukban, a dolog valóságának kideritése után, az elidegenitett jószágokat (minden jogorvoslat kizárásával), az emlitett utódoknak visszaadni, a hitbéres özvegyeket pedig az előrebocsájtottak erejénél fogva, ezekből a fekvő javakból kizárni.
2. § Hogyha pedig ezek a hitbéres özvegyek férjeiknek és fiaiknak, meg leányaiknak a testit sokáig eltemetetlenül tartanák maguknál, akkor a mondott utódoknak joguk legyen, azoknak előlegesen történt törvényes megintése mellett, ezeket a holttesteket mérsékelt és a maguk állásához illő költségen eltemetni és a rájuk szállott fekvőjószágokat a vármegyei birák utján (az uzsorásokat azokból minden pénzfizetés nélkül kizárván), a maguk részére birtokba venni; a temetést illetőleg, ugyanezt az eljárást és óvatosságot, az elhunyt feleségek férjeire is kiterjesztvén és alkalmazván.
