Hogy az istenteleneknek és más gonosztevőknek a büntettek büntelen elkövetésében való féktelenségét megzabolázzák és a jámboroknak biztonságát állandósitsák, határozzák:
1. § Hogy az ilyeneket azok, a kiket illet, a kiszabadulás minden reményének kizárásával szigoruan büntessék meg; a kegyelem osztogatásában pedig (Ő felségének kegyes elhatározása értelmében is) az 1492. évi 82. és az 1563. évi 63. czikkelyt mindenki pontosan és szorosan tartsa meg.
2. § Továbbá, a többi büntettek esetében, ugy a vármegyékre tartozó főbenjáró ügyekben, mint azokban, a melyek a nyolczados törvényszéken megváltható fej- és jószágvesztést vonnak maguk után a hármas könyv második részének 42., 43., 46. és 57., meg más czimeit pontosan meg kell tartani.
3. § Azoknak pedig, a kik az egyszer kapott kegyelem után előbbi gonoszságaikba és elkövetett büntetteikbe visszaesnek, sem uj kegyelem nem adható, sem a korábbi nem használhat.
4. § És bármely földesur alattvalóinak sem szabad megkegyelmezni.
5. § Azért végre, hogy Ő felsége Baksay Jánosnak megbüntetésébe beleegyezni méltóztatott, Ő felségének a legalázatosabb köszönetet mondják.
