1655. évi XXIX. törvénycikk

a száraz vámok eltörléséről, a zsidóknak azokból való elmozditásáról; és a vámosokról, a kik az utasokat messziről eltéritik és az olyan elmarasztalt vámosok megbüntetésének módjáról, a kiknek végrehajtás alá vehető javaik nincsenek, a mely alkalommal a vámok nem fizetéséről szóló czikkelyeket is megujitják

A száraz és szükségtelen vámok eltörlésére és kiigazitására, valamint a zsidóknak onnan való elmozditására nézve határozzák, hogy ennek az országgyülésnek a befejeztével, a vármegyék jelentésére, az alább következő, az elhunytak vagy akadályozottak helyett pedig az alant megnevezett elnök részéről kirendelendő biztosok:

1. § Még pedig Magyarország felső részeiben: főtisztelendő Kisdy Benedek, egri püspök ur, nagyon tisztelendő Somody Ferencz, a leleszi sz. kereszti prépost ur; továbbá tekintetes és nagyságos Barkóczy László, beregi és Melich Péter, szabolcsmegyei főispán urak;

2. § A dunáninneni részekben pedig, főtisztelendő Szelepchény György, nyitrai püspök ur és Zonger Zsigmond, váczi püspök: erdődi Pálffy Miklós, pozsonyi és Illyésházy Gábor, trencsénmegyei főispán urak;

3. § Végre a dunántuli részekben, főtisztelendő Szécheny György, veszprémi, és Folnay Ferencz, szemendriai püspök urak: továbbá monyorókeréki Erdődy György gróf és Cziráky Ádám urak, szivességből elvállalt saját költségeiken, az e czikkelyek kihirdetésétől számitandó hat hónapi időn belül, mindenik vármegye alispánjával és az illető megyék részéről kiküldött nemesekkel együtt, menjenek ki az ilyen vámok helyszinére, és kideritvén az előrebocsátottak valóságát, ama vámok közül az eltörlendőket töröljék el, a helyreigazitandókat pedig igazitsák helyre.

4. § És ha az illető helynek vagy vámnak az ura ennek a helyreigazitásnak vagy magára vagy mások által ellenállana, vagy a széthányt vámot fölállitaná, vagy történt megintés után a zsidókat a maga vámhelyéről elmozditani nem akarná: akkor azok a biztos urak, alispánok és kirendelt esküdtek, a hármaskönyv első részének 133. czime értelmében, legott annak a falunak vagy mezővárosnak az örökbecsüjében marasztalják el, a hol ama vámok léteznek; és annak két része az ország végvidékeire forditandó, egy harmadik része pedig (minden jogorvoslat mellőzésével) a végrehajtóké legyen; mindamellett épségben maradván a királyi táblához birtokon kivül való felebbezés joga.

5. § Az ilyen vámosok ellenében pedig, a kik területükön belül vagy azon kivül az utasokat messziről arra kényszeritik, hogy saját vámhelyeikre térjenek ki, megujitják és megtartandóknak határozzák az 1647. évi 91. czikkelyt és az 1625. évi 34. czikkelyt, meg az abban idézetteket, az ugyanott megállapitott és a vármegyére való előleges idézés után kimondandó büntetéssel együtt, a mely a marasztalási összeget illetőleg, a végrehajtó birók részére, a birtokot illetőleg, pedig a legközelebbi végvidékek javára forditandó; a hatalmaskodás miatt elmarasztalt vámost pedig, a kinek fekvőjószágai, a melyekből a végrehajtás eszközölhető volna, nincsenek, a vám ura szolgáltassa a végrehajtó biró kezéhez.

6. § Ugyanigy határozzák meg a vármegyék, a hidak és átjárások nagyobb vagy kisebb javitásához képest, a vámhelyeken fizetendő dijakat és vámokat is, és ezeket a vámszedők sértetlenül tartsák meg.

7. § E helyütt elhatározzák az 1498. évi 35. és az 1622. évi 48. czikkelyeknek a megujitását és pontos megtartását és hogy az előrebocsátottakra nézve ugyanezt kell követni a kapcsolt részekben is.

8. § Ezekben az előrebocsátottakban pedig, egyiknek vagy másiknak az érdekeltsége ellen nem állván, a többiek azoknak a részéről is eljárhatnak.