Az Ő szent felségének szomszéd örökös tartományaival való határigazitások eszközlésére és az e körül fönforgó viszályok kiegyenlitésére nézve, a karok és rendek megakarják ujitani az 1647. évi 70., 71. és 129. czikkelyeket, továbbá az 1649. évi 26., 27. meg az 1625. évi 23. s az ezekben idézett czikkelyeket, szintugy a hitlevél tizenegyedik feltételét is. *
1. § És Ő felségének a kegyes beleegyezésével, kinevezik biztosokul, még pedig az Ausztria körül fekvő határok tekintetében: főtisztelendő Szécheny György, veszprémi püspököt; méltóságos Zrinyi Miklós gróf urat, Horvát- és Szlavonországok bánját, Erdődy György gróf urat; tekintetes és nagyságos Orossy György, személynököt, nagyon tisztelendő Szent-Tamássy Máté, csornai prépost urat, továbbá nemzetes Aszalay Istvánt, a pozsonyi magyar kamara tanácsosát, Farkas Andrást és Vitnyédy Istvánt.
2. § A mely alkalommal azt a töltést is, a mely Sopron vármegye területének a rövidségére, a Lajta folyó mentén, Németujhely városától Ebenfurt váráig készült: egyszersmind azt a viszályt is, a melyet a dévényvári uradalom a Dunán levő Felső-Szigeth nevü bizonyos sziget miatt, Hamburg városával, és a Morvaszegletnek nevezett vizekben való halászat miatt a hoffi uradalommal folytat, vizsgálják meg és igazitsák el.
3. § Hasonlóképen a Rába medrének kitisztitása és a Mura folyó áradása ellenében szükséges töltések épitése tekintetében, kinevezik méltóságos Nádasdy Ferencz grófot és az emlitett csornai prépostot; Aszalai Istvánt, Farkas Andrást és az illető vármegyéknek az alispánjait.
4. § A Morvaország felül levő határokra nézve pedig: főtisztelendő Tarnóczy Mátyás, váczi püspök urat; Czobor Imre, Révai László és Eszterházy Farkas gróf urakat, továbbá nemzetes Keresztury Lászlót, Ordódy Istvánt, Madacsány Imrét és Mednyánsky Jónást.
5. § Továbbá a Szilézia körül elterülő határokra nézve: főtisztelendő Hoffman Pál, pécsi püspök urat; Zay László, Majtény György urakat; továbbá nemzetes Török Zsigmond, barsvármegyei, Mátyásovszky Menyhért, trencsénvármegyei alispánokat; Prileczky Miklóst és Zalusky Jánost, a kik ez alkalommal a ledniczei vár és fekvőjószágok birtokosainak Bruno vár uradalma ellenében, továbbá Besztercze vára birtokosainak Szetin, Roznó és Mezericz birtokok tartozékaival, s azonképen a Berencs vári uradalomhoz tartozó, Verbócz birtokának a strazniczaiakkal fönforgó határvillongást is el fogják igazitani.
6. § Azután a Magyarország és Stiria közt levő határokra nézve: főtisztelendő Folnay Ferencz, szemendriai püspököt; méltóságos Eszterházy Pál gróf urat, Kéry János gróf urat, nagyon tisztelendő Bény Jánost, a győri káptatan prépostját és Meszlyny Benedek, vasvármegyei alispánt.
7. § Ugyanazon a módon az adriai tengerig nyuló s egyrészt Horvát- és Szlavonországok, másrészt Styria, Karinthia és Krajna tartományok közt vitás határok dolgában, nagyságos busini Keglevich Zsigmond urat, nagyon tisztelendő Skerlecz János urat; továbbá nemzetes Orechóczy Gáspár, albánt és Szakmárdy János mestert, Szlavonország itélőmesterét.
8. § A kiknek joguk és kötelességük legyen, azokkal a biztosokkal együtt, a kiket Ő felsége a mondott tartományok részéről fog kinevezni, a legközelebb jövő Szent Egyed apát és hitvalló napján, az érintett vitás határok szinhelyére kimenni (nem állván ellen egyik vagy másik biztosnak a távolléte vagy halála, a kik helyébe a nádorispán ur teend helyetteseket) és az egész határvillongást hatályosan eligazitani és befejezni s határjelek felállitása mellett kellően végrehajtani:
9. § És ha a tisztába hozandó és Magyarországhoz csatolandó határok között némely fekvőjószágok volnának, azokat ama határokkal együtt legott Magyarországhoz csatoltaknak kell tekinteni; végre a Magyarországba már visszakeblezett vagy az ama határigazitás következtében visszakebelezendő fekvőjószágok dolgát illető okiratok olyanokul tekintendők, a melyek eredeti hatályukat és erejüket visszanyerték.
10. § Hasonlóképen méltóztassék Ő felsége mindjárt a jelen országgyűlés után gondoskodni arról, hogy az előbb idézett 1649. évi 26., valamint az abban felemlitett czikkelyek az azokban kijelentett módon és rendben a (trencsén- és árvamegyei főispánokhoz ez iránt intézendő hathatós parancs mellett) foganatot nyerjenek és a károk, a melyeket a tescheni herczegség alattvalói okoztak, megtérüljenek.
