A rendek arról értesülnek, hogy némely országlakósok a magyar cancelláriából a 2. Rész 9. czimének ellenére polgári házakra nézve olyan adomány- és mentességi leveleket vettek ki, a melyekben nincs (a „mások jogának épségben hagyásával”-féle) záradék, vagy az adományok tárgyában az 1608. évben koronázás előtt a bécsi békekötés 2. pontjára hozott czikkely és az 1547. évi 122. czikkely ellenére olyanokat, a melyek szokatlan záradékkal vannak ellátva és azokkal, mit sem törődve a városi hatóság ellentmondásával, az 1647. évi 130. és az 1492. évi 59. czikkely ellenére akarnak élni:
1. § Ezért az országlakósok megállapitják, hogy a polgári házakra nézve adománnyal és mentességgel felruházottak, ellenmondás közbenjötte esetében, ügyüket amaz adománylevelek erejénél fogva, az előbb idézett czikkelyek értelmében, a nyolczados törvényszékeken folytassák le, az alatt pedig, a mig a per véglegesen el nem dől, azok a városok az ilyen adományosok és mentesitettek ellenében az olyan házak szabad használatában, uralmában és azokra vonatkozó joghatóságban, (valamint az egyházi személyek és a szabad királyi városokból és ezek területéről befolyó dézsmáik tényleges használalában és uralmában) mindenkor megmaradjanak.
