Már két század és ennél is több idő telt el, a mióta Lubló, másképen Lublyán várát, összes tartozékaival, valamint a tizenhárom szepesi várost, néhai felséges Ulászló lengyel királynak és főpapjainak, meg báróinak, zálogba adták és hogy azok ugy Ő felsége, királyi fiscusának iszonyu kárára, mint az egész országnak a hátrányára, Lengyelországnak a birtokában vannak.
1. § A melyeknek kiváltása iránt, ámbár száznál is több év óta csaknem minden országgyülés hoz határozatokat és azoknak a visszaváltását Ő felsége királyi hitlevelének a hetedik feltétele is követeli, azokat mindazonáltal nem lehetett eddigelé visszaszerezni.
2. § A minek következtében azoknak a városoknak a lakói magukat az ország koronájától már egészen elszakadtaknak tekintvén, vonakodnak az ország törvényeinek engedelmeskedni és a vármegyék közibe adózni; s az országlakósokat részint a határok erőszakos elfoglalása, részint más hatalmaskodások elkövetése által, külömböző jogtalanságokkal illetvén, midőn ezek iránt kérdőre vonják, nem akarnak törvény elé állani.
3. § Hogy a karok és rendek ennek a bajnak elejét vegyék, határozzák: hogy a sokszor elrendelt kiváltás (minthogy nem hiányzanak a módok arra, hogy az illető pénzösszeget Ő felsége vagy az ő hivei lefizessék), végre valahára foganatba menjen, a miről Lengyelország felséges királya, valamint annak főpapjai és bárói Magyarország két főpapjának és ugyanannyi nagyobb bárójának irott és függő pecsétjeikkel megerősitett levelével, az e részben kelt záloglevelek valódi tartalmához képest, értesitendők és a zálogösszeg felvétele, valamint az érintett várnak és tartozékainak, meg a tizenhárom szepesi városnak visszabocsátása iránt megintendők.
4. § A kik, ha a pénzt fölveszik és a fekvőjószágokat visszabocsátják, helyén van; külömben Ő felsége méltóztatik kegyesen annak módját találni (miután az annyi század óta huzott jövedelmekből a tőke összeget sokféle módon beszedték), hogy az érintett vár a tartozékokkal együtt és az a tizenhárom város, minden alkalmas és sikeres eszköz segélyével visszakerüljön és az ország koronájához visszajöjjön, mert méltányos és igazságos, hogyha a lengyel uraknak hatalmában áll a mondott záloglevelek feltételeinek nem teljesitése miatt, Ő felségének és hiveinek a földjét megszállani és maguknak fegyveres erővel elégtételt szerezni, viszont a záloglevelek feltételeinek a teljesitésével és a pénz lefizetésével Ő felsége és az országlakósok se éljenek kisebb hatalommal ama javak visszaszerzésében és visszacsatolásában.
5. § A mely alkalommal továbbra is elhatározzák, hogy Ő felsége a Lengyelország felől levő határok és némely káros árulerakó helyek tárgyában, az 1649. évi 29. czikkelyt mindjárt az országgyülés befejezte után három havi időközön belül kegyesen végrehajtani méltóztassék.
6. § És mivel Sáros és Szepes vármegyék a lublói vár és uradalom szomszédos birtokosai részéről igen sok jogtalanságot és igen nagy károkat szenvednek, határozzák, hogy azokat egy minél előbb megalakitandó bizottság egyenlitse ki, ha pedig azokat a jószágokat kiváltják, hasonló bizottság utján mindenik részére vissza kell adni a maga területét.
7. § A határok kiigazitására és az előrebocsátott jogtalanságok kiegyenlitésére pedig, biztosoknak kinevezik a maguk részéről főtisztelendő Pálffalvay János, erdélyi püspök urat, Rákóczy László és Barkóczy László gróf urakat; nemzetes Barna Györgyöt, Mosdossy Imrét, Klobuchiczky Andrást és Péchy Györgyöt, Sáros vármegye alispánját.
