Minthogy néhai Révai Pál ur hátrahagyott özvegyének, nemes és nagyságos Teuffel Erzsébet asszonynak Turóczvármegyében levő összes fekvő jószágait, ugy azokat, a melyek birtoka a törvények és megkötött szerződés erejénél fogva, az özvegység idejére magát az özvegyet illeti, mint a zálog vagy más czimen birtokba vetteket, melyeket ugyanazon jogon neki és utódainak meg hagyományosainak kell birtokolniok, nagyságos Révay Dániel ur (az itélőmester végrehajtásának meg nem engedésével) a maga számára vette el és tartotta meg:
1. § Ezért végzik a rendek, hogy a nádorispán ur amaz özvegyet (ha szükséges) helyezze vissza az előbbeni állapotba, az időközben szedett ugy rendes, mint rendkivüli haszonra és jövedelmekre, valamint az ezek megtéritésére vonatkozó keresetet pedig a méltóságos nádorispán ur a királyi tábla biráinak és más törvénytudó férfiaknak (a kiket kézhez kaphat) egybehivása után vagy barátságosan intézze el, vagy, ha ez nem sikerülne, ez alkalommal rendkivüli törvény utján is vizsgálja meg és kideritvén azok meghatározott mennyiségét és valóságát, adjon az érintett özvegynek vagy elhalálozása esetében örököseinek és utódainak, az emlitett Révay Dánielnek, Magyarország határain belül bárhol lévő fekvő jószágaiból (minden jogorvoslat kizárásával) teljes elégtételt.
2. § Az egyesség megszegése miatt meg nem itélt kétezer arany bánatpénz tekintetében azonban, ama Révay Dániel elől nem zárják el annak utját, hogy a maga jogát perujitó parancs mellett keresse.
