A sószállitóknak, nevezetesen pedig az öt máramarosi városban, úgymint Husztban, Visken, Jerkőn, Hosszumezőn és Szigetben lakóknak, és másoknak a kérésére is megujitják az 1622. évi 64. czikkelyt annak a kijelentésnek a hozzáadásával:
1. § Hogy tudniillik azok a sószállitók, bármily állapotuak legyenek is, egyedül a szokott harminczadot tartozzanak fizetni, s ezt is sehol másutt, mint a behozatal és a kivitel helyén; és a végvidékek kapitányai semmiképen se szoritsák őket az erősségekben (a mint ez eddigelé minden igazság ellenére megtörtént) sópénz fizetésére.
2. § Vámot sem szabad tőlük a száraz helyeken szedni, hanem csak a jó karban tartott helyeken, hidakon és töltéseken.
3. § És a kik a sót a Tisza folyón szállitják, azokat sem szabad sehol másutt adók és vámok fizetésére szoritani mint a behozatal és kivitel, valamint a lerakás helyein.
4. § Azokat pedig, a kik ez ellen cselekszenek, a jelen határozat erejénél fogva, az alispánokhoz benyujtott panasz következtében, a dolog valóságának kideritése mellett, a panaszos fél kérésére a kisebb hatalmaskodás büntetésében kell elmarasztalni.
