1655. évi CXVIII. törvénycikk

Waichard János, sziléziai, minsterbergi herczeg urat, Auerspergh, szent római birodalmi fejedelem urat és aragoniai Oktáv, szent római birodalmi fejedelem urat honfiusitják

A karok és rendek továbbá, nagyméltóságu Waichard János, minsterbergi herczegnek, Sziléziában;

1. § Auersperg, szent római birodalmi fejedelemnek, Gottsche és Wels grófjának, Schön és Szissenberg urának, aranygyapjas vitéznek, a császári és királyi szent felség tanácsosának, kamarásának, fő és örökös tartományi marschaljának, és Krajna herczegség és Szlavonia kamarásának;

2. § És aragoniai Oktáv, szent római birodalmi fejedelemnek, amalffii herczegnek, Ő felsége titkos tanácsosának, kamarásának, a Hadschir-testőrség kapitányának, generálisnak és főhadvezérnek és aranygyapjas vitéznek,

3. § Azt a gondosságát és készségét, a melyet e Magyarország és jólétének előmozditása iránt, az ő hálásan érzett megelégedésükre, részint Ő szent felségénél való közbenjárásukkal, részint sok más alkalommal bőségesen tanusitottak, elég világosan bebizonyitottnak látván, őket, a kik Ő felsége és az ország körül annyi érdemet szereztek, bevevén tőlük előbb a maguk és örököseik nevében a szokásos esküt, jóakarattal és csupán saját kedveskedési szándékukból, Magyarország többi lakósai közé befogadták és határozták, hogy ennekutána mindenki az ország valódi és kétségtelen tagjainak tartsa és ismerje el, bizván abban, hogy ők maguk és utódaik a hazának jó és hálás polgárai lesznek és szabadságainak a megvédésében, javának az előmozditásában buzgólkodni fognak.