1659. évi I. törvénycikk

a királyi hitlevelet, melyet Ő felsége az ő szerencsés felavatása s megkoronázása idején az ország karainak s rendeinek, az abban kijelentett feltételekről kiadott, az ország köztörvényei közé igtatják

És a karoknak s rendeknek figyelme mindjárt kezdetben Ő felsége királyi hitlevele felé fordul, melynek erejénél fogva szerencsés megkoronáztatása idején, őket az ezen hitlevélben foglalt feltételeknek s mentességeiknek szentül és sértetlenül megtartása felől nem csak biztositotta, hanem kegyelmesen beleegyezett abba is, hogy ezt a hitlevelet uralkodása kezdetén az ország köztörvényei közé igtassák. Mihez ragaszkodva, jónak látták a karok és rendek azt a hitlevelet szóról-szóra az ország köztörvényei közé igtatni. Melynek tartalma következik ekképen:

1. § Mi Lipót, Isten kegyelméből ausztriai főherczeg, Burgundia, Stajerország, Karinthia és Krajna herczege, Tirol és Görcz grófja s a t. Elismerjük, és adjuk emlékezetül, jelentvén eme levelünk rendében mindeneknek, a kiket illet: hogy miután nemes Magyarországnak és csatolt részeinek összes főpap, báró és mágnás urai, meg nemesei s többi karai és rendei, fontolóra vévén III. Ferdinánd urnak, a legszentségesebb fejeledelemnek s uralkodónak, Isten kedvező kegyelméből, választott, mindig felséges római császárnak, és Német, Magyar, Cseh stb. országok királyának, legkegyelmesebb uruknak, nekünk pedig legjóságosabb atyánknak, irántuk való kegyes, és valóban atyai indulatát és hajlandóságát, és fenségünk felől is hasonló várakozást táplálván, saját önkéntes akaratukból folyó buzgó esdekléssel, Ő legszentségesebb felségétől megnyerték, hogy minket, régi szokásuk s mindenkor megőrzött szabadságuk szerint, egyező akarattal és köz egyetértéssel, annak rendje szerint és szabadon, királyukká s urukká válaszszanak és kikiáltsanak és végre, a mennyei gondviselés segélyül hivása mellett, szerencsésen megkoronázzanak: alázattal kértek, hogy az alább irt törvénycikkeket s az azokban foglaltakat összesen s egyenként helyeseknek, kedveseknek s elfogadhatóknak tekintvén, s azokhoz beleegyezésünket adván, kegyelmesen elfogadni, hatalmunknál fogva helybenhagyni és megerősíteni, és mind magunk annak idejében jóakarólag megtartani, mind másokkal, kiket illet, szorosan megtartatni méltóztatnánk. Mely czikkek tartalma pedig a következő, és egymás után ilyen:

2. § Első feltétel. Hogy az ország szabadságait, mentességeit, kiváltságait, statutumait, jogait és szokásait, összesen és egyenként s nemkülönben a bécsi szerződés határozatát és minden abban foglalt czikkelyt, úgy a többi boldog emlékezetü II. Mátyás megkoronázása előtt s után 1608., s 1609. évben, ugyszintén az előbb elhunyt, legboldogabb emlékü II. Ferdinánd urnak 1622., 1625. és más években is kiadottakat, valamint a mostani császári és királyi felség legujabb szerződésének, a linczi békekötésnek határozatát s az abban érintett minden czikkelyt, az ország 1647., 1649. és a jelen 1655. évi törvényeivel egyetemben, minden pontjaikban, záradékaikban s czikkeikben Ő felsége *  állandóan és szentül megtartandja és más mindenkivel sértetlenül megtartatni fogja.

3. § Második feltétel: Hogy a sérelmeket, melyek netalán Ő fensége *  uralkodása átvételének idejéig, bármiképen történnének, azonnal Ő fensége *  uralkodásának kezdetén, legkésőbb hat hónap lefolyása alatt hirdetendő országgyülésen, teljesen megszüntetendi. Az ország összes karainak és rendeinek bárminő sérelmeit pedig, melyek időjártával Ő fensége *  uralkodása alatt felmerülnének, minden egyes országgyülésen, melyeket Ő fensége *  a következő időkben, az ország javára és szükségére, oly gyakran, a mint csak lehet (akképen, hogy három évi határidőt tul ne haladjon) hirdetni s megtartani méltóztatik, ugyanazon országgyülés alatt meg fogja szüntetni s ezt foganatba venni.

4. § Harmadik feltétel: Hogy midőn Magyarország s az annak alávetett részek dolgairól s ügyeiről lesz szó: azokat, az 1608-ik évi koronázás előtt kiadott 9-ik s 10-ik, s 1559. évi 8-ik törvénycikkek szerint magyarokkal méltóztatik tárgyaltatni s tanácskozás alá vétetni és a koronázás előtti 10. és 16-ik törvényczikkelyek végszavai s Ferdinand 1536-ban kiadott decrétuma 41. czikkelye szerint meg nem engedi, hogy az ország határán belül folyamodó vagy perlekedő honfiakat, idegen eljárás s törvények alá vessék, vonják s utasitsák.

5. § Negyedik feltétel: A véghelyi tiszttartóságokat, kapitányságokat s egyéb tisztségeket Ő fensége, *  mind ezen, mind más ehhez csatolt országokban a koronázás előtt kiadott 1608-iki törvénycikk szerint fogja adományozni.

6. § Ötödik feltétel: Hogy az igazságszolgáltatás tekintetéből (mely nélkül országok fenn nem állhatnak) az országnak a birói székek tartására vonatkozó dicséretes és Istennek tetsző régi szokása szerint, a nyolczados törvényszékeketbéke idején az ország mind felső, mind alsó részeiben, az 1609-ik évi 70. törvényczikk rendeletéhez képest, folyvást meg fogja tartatni, s hogy ugyanazon törvénycikk szerint, mind a királyi táblán, mind a felebbviteleknél, valláskülönbség nélkül legyenek a birák. Hogy az ország karait és rendeit sem fogják a törvénykezési határidőkön kivül, birói parancsokkal az ország rendes birái vagy kikldött birák előtt törvényt állásra s kiváltság leveleik előmutatására kényszerinteni, és hogy a törvényes végrehajtásokat se maga ne akadályozza, se hivatalnokai utján akadályoztatni ne türje, hasonlóképpen törvénytelen itéleteket és törvénytelen végrehajtásokat, meg nem engedjen. Utalnak először a nyolczados törvényszékek tartását illetőleg az 1609-iki 70-ik törvénycikkre, másodszor a nemesi kiváltság jogait illetőleg a Hármaskönyv I. r. 9. czimére, továbbá Ferdinánd király 1546. évi 30-ik törvényczikkelyére, ugy a bécsi békekötés 11-ik czikkelyére; harmadszor: hogy királyi parancsokkal a peres eljárást ne akadályoztassák, I. Mátyás 1471-ik évi 12-ik törvényczikkelyére, Miksa 1566-iki 25. tc., II. Mátyás 1613-iki 34. törvényczikk., negyedszer arra nézve, hogy törvénytelen birói parancsokat ki ne adjanak, Ferdinánd 1563-iki 80-ik tc., II. Mátyás 1608-iki 6. törvényczikkelyére.

7. § Hatodik feltétel. Hogy a vallás ügye az ország összes karai s rendei között, a maguk s a fiscus jószágain, ugy Magyarország véghelyein is, a magyar katonáknak, az ország békében maradása czéljából, a bécsi szerződés határozatai s a koronázás előtt kiadott törvénycikkek szerint, szabad, sértetlen, s érintetlen maradjon: tudniillik akképen, hogy a vallás gyakorlata, mind a bároknak, mágnásoknak és nemeseknek, mind a szabad városoknak s az ország összes karainak és rendeinek, a maguk s a fiscus birtokain, tovább Magyarország véghelyein, valamint a mezővárosokban és falvakban, melyek azt önként és szabadon elfogadni akarják, mindenütt szabadon maradjon, és senkit, bármely rendü s állapotu legyen, annak szabad használatában, s vallása gyakorlatában Ő fensége *  és bármely más földes ur bármi módon s bármi ürügy alatt ne háboritson, vagy akadályoztasson.

8. § Hetedik feltétel: Hogy Ő fensége * , a nádor választására, annak hatalmára, hatóságára s hivatalára nézve, a bécsi békekötés harmadik pontjára vonatkozó, ugyszintén a koronázás előtt kiadott 1608-iki 11-ik s 1613-iki 7-ik czikkelyek s Ferdinand király 1555-iki 1-ső czikkelyének vége felé álló rendelkezése szerint, valamint a nádor eskümintája értelmében, az előirt módot megtartandja. A báni tisztség iránt is, ugyancsak az 1608-iki 11-ik törvényczikkelyben foglaltakat, s nemkülönben az oláhok iránt az 1604-iki 14-ik, 1608-iki 9-ik s 1613-iki 39-ik törvényczikkelyeket foganatositandja.

9. § Nyolczadik feltétel: Minthogy nemcsak e nyomorgatott hazának, mint paizsnak s védő bástyának, hanem más szomszéd országoknak és tartományoknak jólléte és fenmaradása is a véghelyeknek jó és biztos gondozásától függ: Ő fensége *  a koronázás előtti 1608-ik évi 21-ik tc. és 1609-ik évi 32-ik törvényczikkely értelmében a véghelyekről atyailag gondoskodni méltóztassék.

10. § Kilenczedik feltétel: Hogy a szabad és bányavásorokat az ő jogaikban, szabadságaikban, kiváltságaikban és mentességeikben megtartandja.

11. § Tizedik feltétel: Hogy Ő fensége *  az ország koronáját Magyarországból semmi oknál fogva, vagy keresett szin alatt és semmi mesterkedéssel vagy furfanggal ki nem viszi, sem kivitetni nem fogja, hanem hogy a régi szokáshoz s az országlakók szabadságához képest, bizonyos, közülök egyértelmüleg erre választandó és megbizandó, mindkét vallásbeli világi személyekkel az országban fogja őriztetni, a koronázás előtti 4-ik s koronázás utáni 1608-ik évi 16-ik és Ulászló 1492-ik évi decrétuma 3-ik czikkelye szerint.

12. § Tizenegyedik feltétel: Hogy Ő fensége *  Magyarországnak és az alájavetett részeknek határait elidegeniteni nem fogja, sőt a lengyelekkel, sziléziaiakkal, morvákkal és osztrákokkal, valamint a stájerekkel, karinthiaiakkal s krajnabeliekkel felmerült s fennforgó határkérdéseket minden igyekezettel és segédkezéssel elintézni, bevégezni, s a visszaszerzést eszközölni fogja.

13. § Tizenkettedik feltétel: Hogy a Csehországgal s más szomszéd tartományokkal és Erdélyországgal kötött szövetségek a bécsi békekötés czikkelyei és az 1609-ik évi 42-ik törvényczikkely értelmében erejükben maradjanak, s azokat Ő fensége fenn fogja tartani s övéi részéről fenntartatni.

14. § Tizenharamdik feltétel: Ő fensége *  mindazokat, a miket az ország közbékéjének megőrzése, háboru nem inditása s külföldi katonaság be nem hozatala iránt a koronázás előtti 1608-ik évi törvény 2-ik czikkelyében határoztak, sértetlenül megtartandja s másokkal is megtartatja.

15. § Tizennegyedik feltétel: Mivelhogy Ő felségeik, a magyar nemzetnek az ausztriai ház s Ő felségeik iránt eddigelé elég világosan nyilvánitott, s jövőben is nyilvánitandó szeretete s jóakarata tekintetéből Borostyánkő, Kabold, Kőszeg, Fraknó, Kismarton és Szarvkő várakat minden tartozandóságaikkal Magyarországba visszakeblezni méltóztattak: Ő fensége *  azokat továbbra is az ország s korona joghatósága alatt megtartandja.

16. § Tizenötödik feltétel: Hogy miután Lubló vára, tartozékaival és a 13 szepesi város, az országnak s országlakóknak nagy kárára s bajoskodására, a lengyelek birtokában van (mivel nem csak adózni nem akarnak az országlakókkal együtt, hanem az országlakókat különféle jogsértésekkel s erőszakoskodásokkal illetvén, vonakodnak Magyarországban törvényt állani s a vármegyékben megjelenni, minden szándékukat erőszakos kézzel, büntetlenül végrehajtván, a mi Ő fensége *  tekintélyét is erősen csökkenteni látszik) Ő fensége * , Ő cs. és kir. legszentségesebb felségénél közbejárva, méltóztassék e várat tartozékaival s az emlitett városokkal együtt kiszabaditani, s az országhoz visszacsatolni, az országlakóknak módjában állván azt a zálogösszeget letenni.

17. § Tizenhatodik feltétel: Hogy a hajdu katonák Ő cs. és kir. felségétől nyert kiváltságaikkal éljenek, s Ő fensége *  azokat uralkodása idején megerősiteni méltóztassék.

18. § Tizenhetedik feltétel: Ő fensége *  az iránt is biztositást adand, hogy Ő cs. és kir. szent felsége, legkegyelmesebb urunk életében az ország semminemü közigazgatásába, Ő cs. és kir. felségének világos és különös kegyes akarata s az országlakók beleegyezése nélkül nem avatkozik.

19. § És ezek azok a feltételek, melyeket Ő fensége *  megválasztatása előtt, elfogadni s kielégitő biztositó levelével, szavára megerősiteni, megkoronáztatása után pedig, az uralkodás átvételekor a köztörvények közé igtattatni s kihirdettetni méltóztatik.

20. § Mi tehát nemes Magyarország s az ennek alávetett részek összes karainak és rendeinek emlitett kérését kegyelmesen meghallgatván, szivünk jóakaró hajlamánál, s irántuk való jóságos, kedveskedési szándékunknál fogva, a fentebb megirt összes czikkelyeket és az azokban foglaltakat összesen és egyenként helyeseknek, kedveseknek s elfogadhatóknak tekintvén, azokhoz jóságos hozzájárulásunkat, ugyszintén beleegyezésünket adtuk, s azokat és minden azokban foglaltakat elfogadtuk, helyben hagytuk, helyeseltük és megerősitettük.

21. § Igérvén, és adott szavunkkal biztositván a karokat és rendeket, hogy az összes előbocsájtottakat, ugy mi magunk uralkodásunk idejében megtartandjuk, mint más hű alattvalóinkkal, bármi rendüek s állapotuak legyenek, megtartatni fogjuk. Miként ezen hitlevelünk erejével elfogadjuk, helybenhagyjuk, helyeseljük, megerősitjük és megigérjük.

22. § Minek hitelére s tanusitására e levelünket saját kezünkkel aláirtuk, s pecsétünk reá nyomásával megerősitettük. Kelt a pozsonyi királyi várban, junius hó huszonötödikén, az Urnak ezerhatszázötvenötödik esztendejében.