1659. évi II. törvénycikk

a véghelybelieknek az 1655. évi 3. törvénycikk szerint fenntartandó számát és az ott jelzett eszközökből leendő fizetését Ő felsége kegyelmesen megajánlja

Legnagyobb kárukra tapasztalják a karok és rendek, hogy a végvárakban levő magyar katonaság az 1655. évi 3. törvényczikkelyben kijelölt számban felállitva nincsen, a mi miatt a keresztyén névnek szomszédságban levő ellensége, folytonos részleges kirohanásokkal, az országnak még az ő hatalmába keritendő belső részeiben is észrevehetőleg előrehaladt s napról-napra mindinkább előrenyomul, olyannyira, hogy ha a katonáknak azt a számát ki nem egészítik, félni lehet, hogy e gonosz kigyónak dühe Ő felségének szomszéd tartományaiba is, folytonos meghódolás utján átözönlik, a mint ez már meg is kezdődött:

1. § Annálfogva a hivatolt 1655. évi 3. törvényczikk erejében maradván, Ő felsége kegyelmes elhatározása értelmében is, a karok és rendek most újra elrendelik, hogy a véghelyi benszülött katonákat mielőbb az ugyanazon törvényczikkben kijelölt számban kell felállítani s azoknak (és a báni katonáknak is) folytonos fizetéséről, Ő felsége szomszéd tartományainak s Csehországnak az adóiból, melyek az 1638-ik évi 34. tc. meghagyása szerint azelőtt is ez ország véghelyeinek a fizetésére voltak rendelve és melyeket eme tartományok és ország adókezelőinek és biztosainak a régtől megszokott módon kell leszámolniok; és ez országnak is ugyanazon véghelyek fizetésére kegyelmesen utalványozandó jövedelmeiből s egyéb ugyanott kijelölt eszközökből is valóban gondoskodás történjék.

2. § Sőt, hogy a római szent birodalom is a mondott Magyarországnak, mint az egész keresztyénség védőbástyájának oltalmára az azelőtt is nyujtani szokott segedelmet kiszolgáltassa, Ő felsége kegyelmesen kieszközölni méltóztassék. Különösen, miután a karoknak értésükre esett, hogy a jelzett segély most is fennáll, s az egyes tartományok fejedelmei azt behajtják: bizvást hiszik az országlakók, hogy a római szent birodalom és a szomszéd országok s tartományok inkább kivánják az ily hatalmas ellenséget idegen, de velök legközelebb szomszéd földről, semmint saját földükről kiüzni s kiüzésére inkább elegendő pénzsegélylyel járulni, sem minthogy azt saját testükkel s gyermekeik és nejeik rabságra adásával, fogadják.