Igen sok mezőváros és népes birtok, az ország igen nagy kárával, végső pusztulásra jutott a miatt, hogy a törökök az előbb kivetett adókat tetemesen fölemelni és azokat számtalan más adókkal és terhekkel sujtani meg nem szünnek.
1. § Mire nézve Ő felsége, atyai gondoskodásánál fogva, a török udvarhoz az 1655. évi 50. törvényczikk s az abban hivatolt czikkelyek értelmében küldendő külön magyar követ utján kegyelmesen kieszközölni méltóztassék: hogy az 1655. évi 3. tc. szerint a békekötések idejétől fogva leigázott falvak visszakerüljenek, ujabbaknak leigázása pedig teljesen megszünjék s az előbb leigázottak a törökök emlitett és hasonló erőszakos zsarolásaitól és elnyomásaitól mentesek legyenek; a poltura-pénzt pedig az ország részeiben bevett értékében fogadják el a nyomorult adózó néptől az azon részekkel szomszédos törökök.
2. § Minthogy pedig tapasztalták a rendek, hogy a portának és törököknek ez iránti megkeresése, sőt a szerződéskötések is ekkorig keveset használtak: ennélfogva a hadvezérek mindkét rendbeli és nemzetbeli alárendelt katonáikkal az emlitett méltatlanságokat elháritani és a le nem igázott falvakat hivatalból védelmezni és megtartani, a békekötések tartalma ellenére leigázottakat pedig minden illő és lehető eszközökkel felszabaditani tartozzanak.
3. § A meghódolt alattvalóknak pedig a határigazitások ügyében s egyéb panaszokban török uraikhoz folyamodni, a földesuraik részéről, vagy ezek mulasztása esetében, a megyei hatóságok részéről reájuk kimondandó főbenjáró büntetés alatt tiltva legyen.
