A véghelyi, ugy lovas, mint gyalog katonák ellen, kik a nyomorult nép elnyomásával szállásról-szállásra szabadosan kóborolnak s rablást és fosztogatást üzvén, mind a nemesi, mind a parasztrendü embereket ágyúk s bármely más felszerelések, valamint foglyok és egyéb tárgyak szállitására és más adózásokra kényszeritik, ugyszintén a falukat levelekkel, vagy a nélkül megszálló, a nyomorult népnek bárhol talált igavonó és szarvasmarháit lopva vagy erőszakkal elvivő s élelmiszereket zsaroló urasági szolgák, nyilvános gonosztevők, kóborlók, martalóczok s bármely más szerteszét csavargók ellen, végre, ugy a magyaroknak, mint a törököknek meghódolt keresztényeket a törökök módjára fogságba vivő, s azokat nem másképen, mint kiszabott váltság kicsikarásával szabadon bocsátó ráczok s bármely más kihágásokat elkövetők ellen, a koronázás utáni 1608:2., 1647:42. és 66., 1649:82., 1655:38. s más ezekben hivatolt törvénycikkeket megujitandóknak s azokhoz a sanyargatott nép további enyhitése végett hozzáadandónak redelik az országlakók:
1. § Hogyha az emlitett és bármely kihágások ilyen elkövetőit a vétség helyén (tettenkapva ugyanis, az előrebocsátott esetben, paraszt kézzel is elfoghatók s letartóztathatók) elfogni nem lehetne, e végett, a káros a főispánnál vagy alispánnál panaszt tévén, ez vagy maga a káros a hely kapitányát, vagy a földesurat, a kinek az ily gonosztevő és csavargó alattvalójaként ismeretes, keresse meg és ez, ily megkeresés alapján, a szolgabiró és esküdt jelenlétében, a vádlott felett minden hosszas halogatás nélkül, teljes és foganatos végrehajtás mellett, törvényt s igazságot tartozzék szolgáltatni, ha és a mennyiben a véghelyre vagy az ilyen helyiségre azoknak a biráknak biztos a bemenetel; különben ezt biztosabb helyen eszközölvén.
2. § Ki, ha netalán az igazság kiszolgáltatásában vagy annak a gonosztevőnek s kóborlónak megbüntetésében hagyag lenne, vagy azt teljesen elmulasztaná, avagy a szolgabirót s esküdtet a véghelyre s az olyan helyiségre való bemeneteltől, maga vagy a véghelyiek vagy bárki más utján eltiltani merné, akkor a megyei hatósághoz eziránt panaszt tevén, ez azonnal s tényleg ugyanazon megye kiküldő levele erejével (minden törvényes orvoslat mellőzésével) minden egyesre nézve egyenkint s mulhatlanul, az ő ingó s ingatlan javaiból megveendő s a megye szükségeire forditandó 500 forintnyi * birsággal büntesse; katonai ügyekben épségben maradván reájuk nézve a hadi hatóság biráskodása.
3. § Ugyanezt kell érteni a földesurak szolgáiról s birtokos katonatiszteiről is.
4. § A birtoktalan kapitányokat pedig Ő felsége, a vármegye felirására, az igazság kideritése mellett, a jelen szabály erejénél fogva, parancsnokaik utján tisztüktől azonnal elmozdittassa.
5. § Az urak szolgái s katonatisztjei pedig, ha földesuraik vagy felfogadóik, megkeresésre, szolgáik s tisztjeik ellenében a károsoknak késedelem nélkül kellő elégtételt adni nem akarnának, a nádorispán ur elébe, vagy ha ez törvényesen akadályozva van és abba beleegyezik, az országbiró ur elébe is érdemleges idézés után, tettök minőségéhez képest, fejvesztéssel is büntethetők.
6. § A pallosjoggal felruházottak pedig, a kik az emlitett csavargókat s elfogott gonosztevőket érdemük szerint nem büntetik, az 1655:38. törvényczikk erejénél fogva, a megye elé történt előleges idézés mellett, az 1495:19. törvényczikkben foglalt büntetést szenvedjék.
7. § Azokra nézve, kik az előbb emlitett cselekvények s előadott kihágások miatt a véghelyiek s más kóborlók és ott megnevezettek ellen kivánnának eljárni, a fennirt 1649:82. törvényczikk s az abban idézettek mindenesetre épségben maradván.
