A szánalomraméltó népet zsaroló martalóczok, gonosztevők s bármely más kóborlók büntetlenül kegyetlenkedő szabadosságának további megzabolázása végett, rendelik, hogy azok üldöztetésekor minden főpap és mágnás urnak, nemesnek és a szabad városoknak szolgái s alattvalói a megyei hatóság utján, azoknak ingó s ingatlan javakból elengedhetetlenül felveendő s a fenn érintett módon ugyanazon megyék szükségeire forditandó tizenkét forint büntetés alatt felkelni s azok üldözőinek segitségére lenni tartozzanak.
1. § E mellett szabadságukban álljon a megyei hatóságoknak s azok erre rendelt s kiküldött embereinek, bármely főpap, mágnás ur, nemes, szabad város, kapitány, sőt a fiscus minden fekvő jószágában is, az emlitett s hasonló kihágások elkövetőit minden akadály nélkül üldözni, s ha megtalálnák és elfognák, nem a földesurak és kapitányok, hanem a fő- és alispánok kezéhez adni és átszolgáltatni (az ez ellen vétőktől az emlitett és a megyei hatóság részéről mulhatatlanul behajtandó ötszáz forint büntetés alatt).
2. § A kik hasonlóan tartozzanak, hivataluk elvesztésének terhe alatt, az ilyen gonosztevőket méltó büntetéssel sujtani.
