Panaszkodnak az országlakók a fő- és alkapitányok, nevezetesen pedig a putnoki s diósgyőri főkapitányok, ugyszintén a verebélyi alkapitány ellen, kik a földesurak s nemesek házait, lakhelyeit s birtokait erőszakosan megtámadni s őket s a sanyargatott népet személyükben, javaikban s vagyonukban, a törvénykezésben, valamint az ingyen-munkák teljesitésében háborgatni s kárositani semmibe se veszik.
1. § Ennélfogva, hogy az emlitett s bármely más, jog és méltányosság ellenére elkövetni szokott kihágásoktól ezentul tartózkodjanak s magukat mérsékeljék (épségben maradván az 1649:82. s más ebben idézett t. czikkek azokra nézve, kik ezekkel élni kivánnak), rendelték: hogy az ily kapitányok s véghelyi tisztek, ha netalán azok parancsnokait, a károsok vagy a megye eziránt megkeresnék, ellenükben minden késedelem nélkül teljes elégtételt nem adnának, azonnal a megye hasznára forditandó, emlitett ötszáz forint büntetésbe essenek, mely a fentebb kitett módon s rendben, az okozott kár megtéritésével együtt, behajtandó.
2. § Az érintett verebélyi alkapitányt pedig, a dolog valóságának megelőző kideritése után, a nádorispán ur hivatalából elmozditsa.
3. § Hasonlóan járjanak el nemzetes Beniczky Tamás és annak érdekelt testvérei a sámboki birtokra nézve elkövetett s a gyarmati kapitány ellen kereset alá vett erőszakosságok miatt.
4. § Ezenkivül egy földesurnak se legyen szabad a várakban azon hely kapitányától katonai dolgokban nem függő külön katonaságot tartani. És ha mégis abban a katonaságban várkatonák lennének: azok Ő felsége s az ország szolgálatába térjenek vissza. Ha az ily katonák, földesurak szolgái s jószágkezelők vétkeznének: azokat a helybeli kapitány elfogathatja ugyan, de elbirálás s megbüntetés végett felfogadó uraik kezébe tényleg adja át.
