Ámbár az 1655-ik évi 19-ik törvényczikkelyt a német katonáknak ettől számitott három éven belül való kivitele iránt megalkották: minthogy az elhunyt cs. és kir. felség halála s ennek következtében a mostani felségnek a birodalom távolabb részeiben levő tartósabb elfoglaltsága miatt az emlitett katonákat ki nem vitethették:
1. § Ez okból elhatározzák a karok, hogy jövőre német katonaságot, se hadsereg, se többekből álló csapatok alakjában, bárkinek szavára s tanácsára, az ország megelőző tudomása s beleegyezése nélkül, be ne hozzanak, azokat pedig, kik mostan az ország végvidékein vannak, három év alatt julius hó huszonegyedik napjától, mint a jelen országgyülés határidejétől számitva, innét kivigyék.
2. § Addig pedig, mig kivinnék, az ország lakosainak minden terhe és elnyomása nélkül, jó fegyelem alatt tartsák és az 1625. évi 24. tc. értelmében tisztségük veszitése alatt, egyenesen és közvetlenül, a nádorispán urtól, s a helybeli fő- és alparancsnokoktól s kapitányoktól függjenek.
3. § A hadi pénztárosok, tisztek és biztosok, s német katonák a katona zsoldokra, s ágyuk és szerelvények vontatására nézve az 1655-ik évi 16-ik s az abban idézett törvénycikkhez alkalmazkodjanak, és illető napi dijaikkal megelégedve, az ágyukat és szerelvényeket egyik véghelyről a másikra, az erre rendelendő költségen szállítassák.
4. § A törvényes végrehajtásokat pedig nem német, hanem bennszülött várkatonák teljesitsék.
5. § Miknek hatályosabb végrehajtására beleegyezik Ő felsége, hogy kegyelmes és komoly rendeleteit adják ki a német tiszteknek.
